A legnagyobb univerzális tervezés bakik

Arra gondoltam, hogy így a végén csemegének vagy jutalomjátékként sztorizgathatnánk egyet saját tapasztalatainkból az univerzális vagy nem-univerzális tervezés témaköréből.

Úgy vettem észre az órai pusmogásból, hogy elég sok ilyen tapasztalat felmerült, gondoltam osszuk meg egymással.

Nekem az "univerzális" univerzális tervezés-baki kedvencem a rámpa... Biztos Ti is láttatok már olyat, hogy egy épület bejáratnál lévő lépcső 2-3 fokos, és a mellette lévő rámpa egy szintről indul a lépcsővel... Így hihetetlen emelkedési szögű rámpákat képesek megalkotni a tervezők. Én úgy tudom, hogy a megengedett emelkedés 17 cm alatti rámpánál 5%, 17 cm feletti rámpánál 8% maximum. Ha ennél nagyobb szögben kellene emelkednie a rámpának, akkor azt el kell nyújtani, vagy több fordulóssá kell tenni (max. 45 cm-es lehet a rámpa végén a magasság, és 9 méter hosszú lehet) .

Mindemellett az "igazi" esélyegyenlőséghez hozzá tartozik, hogy azért, hogy az elnyújtott rámpa ne rontsa el a bejárat "összképét", általában jól oldalra teszik, és valami oldalsó sufnis bejáraton kell bemennie a mozgáskorlátozott egyénnek, vagy vissza kell gurulnia a bejárathoz. Szerintem egyik sem korrekt megoldás, mivel az első diszkriminatív, a másodiknál pedig nem megkönnyítik az épületbe való bejutást, hanem inkább megnehezítik (több idő).

A kedvenc gyakorlati példám erre Csongrád frissen felújított főtere, ahol is minden a fentiekben általam felsorolt "lehetőség" megvalósult. Arra természetesen gondja volt az önkormányzatnak, hogy a gördeszkásoknak full-extrás pályát építsen, de valahogy ez az akadálymentesítés nagyon balul sült el. A lépcső melletti rámpa olyan meredek, hogy én még szánkóval sem mernék lecsúszni rajta, mert tuti orra buknék. Nemcsak babakocsival használhatatlan, hanem kerekesszékkel egyenesen életveszélyes, mert amint az első kerekek felkerülnek a rámpára, nyomban hátrabukik az illető. Megtalálható a főtéren az oldalbejáratos megoldás is, de vissza kell jönni a bejárathoz, ahol szintén van 5 lépcsőfok, hogy az épületbe bejuthasson az ember, de ott már elmaradt a rámpa... Szóval hiába küzdött a mozgáskorlátozott emberünk a bejutásért, végül így sem sikerül neki egyedül, segítség nélkül...

Csatolok pár hasznos forrást:

• a komplex akadálymentesítésről:

http://www.fszk.hu/api/szakmai_anyagok/Segedlet_a_komplex_akadalymentesites_megvalositasahoz.pdf

• a lejtőkre vonatkozó szabályozás:

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700253.KOR

Elvileg az esélyegyenlőségi törvényben vagy valamelyik mellékletében is van szó erről, de azt egyelőre nem találtam meg.

És nektek vannak hasonló bakikról szóló történeteitek?

Mit tanultunk?

Sziasztok!

A mai óra végén egy papírkára mindenki felírhatta, hogy mit tanult ebből a kurzusból. Valószínűleg ez nem lesz egy kedvelt bejegyzés, mivel órán mindenki "aggódott", hogy ki ne derüljön, hogy ő miket írt. De szerintem nem rossz dolog azt végiggondolni, hogy ki milyen új alkalmazásokat kezdett el használni, milyen új felületeket kezdett el látogatni a kurzuson látottak/hallottak alapján. Én például rengeteget használom a Google Dokumentumokat, én is sokat létrehoztam, és velem is sokat megosztottak már elsősorban valamilyen sulis feladathoz kapcsolódóan. A gyakorlatok (tanítás) megtervezésénél Danival közösen mindig ilyen dokumentumot használtunk, sőt prezentációt is készítettünk, amit az egyik óránkon vetítettünk le. Kérdőívet is készítettem már, nem is egyet. Már annyira megkedveltem ezeket az alkalmazásokat, hogy nem csak iskolai dolgokra használom őket. Ezen kívül blogokat is elkezdtem olvasni, talán ennek a kurzusnak és feladatnak is szerepe van benne. A Facebookon pedig utána néztem a beállításaimnak, mert órán erről is beszéltünk. A Twitterre is most regisztráltam, bár annyira nem sikerült még közelebbi "kapcsolatba" kerülnöm vele. Az online könyvjelzőt azonban szeretném majd jobban megismerni, mert hasznos alkalmazásnak tűnik. Nektek változtatott valamit az internetezési szokásaitokon ez a kurzus?

Érdemes tanítani a fiatalokat az internet használatára...

Sziasztok!

Gondoltam, megosztok veletek egy nagyon pozitív élményt, ugyanis ez mindannyiunknak tanúsásos lehet a jövőre nézve. Sokat beszéltünk már arról, hogy a mai gyerekek, fiatalok, akik már digitális bennszülöttnek számítanak, mennyire nem ismerik az internet veszélyeit, nincsenek tisztában a közösségi oldalak protokolljával. Mindig arra a következtetésre jutottunk ezzel kapcsolatban, hogy a szülők és a pedagógusok felelőssége, hogy a gyerekek megtanulják megfelelő módon használni az internetet. Persze az már kérdéses, hogy a gyerekek, fiatalok mennyire fogadják el szüleik, tanáraik tanácsait.

A múlt héten, Adrival, a szakiskola 10. osztályával interjút készítettünk a gyerekekkel, a számítógép- és internethasználattal kapcsolatos szokásikról. Az eredmény meglepő volt. Arra számítottunk, hogy a fiatalok többsége nem lesz tisztában az internetes protokollal. Ezzel szemben a gyerekek ismerték a közösségi oldalakon lehetséges biztonsági beállításokkal, sőt mindenki, aki regisztrált valamilyen közösségi oldalra, használja is ezeket a biztonsági beállításokat.
Tudatában vannak annak is, hogy az interneten könnyen megtalálhatják őket különböző csalók, molesztálók, így nem jelölnek vissza olyan embert a Facebook-on, akit nem ismernek, és nem dőlnek be a különböző körleveleknek, melyekben a személyi adataidat kérik, esetleg otthoni munkát ajánlanak, de előbb be kell fizetni egy bizonyos összeget.

A beszélgetés során a leginkább az lepett meg, hogy a gyerekek életszerű példákat hoztak!

Bár az interjú elején megkérdeztük tőlük, hogy valaki tanította-e nekik az internetezés szabályait és ők azt válaszolták, hogy nem, mégis kellőképp tájékozottak voltak.

Aztán lassacskán kibújt a szög a zsákból, és kiderült, hogy a szülők többsége figyelemmel kíséri a gyereke internetes tevékenységét és ami a leginkább tanúságos volt a fiatalok számára, az a rendőrség bűnmegelőzési programja volt. Ezt nem fejtegetném hosszabban, hiszen mindannyian ott voltunk gyakorlaton és tudjuk, hogy havonta néhány alkalommal, a rendőrség két embere beszélget a gyerekekkel. Néhány alkalommal az internet helyes használata és veszélyei is szóba kerültek. És nagyon sokat jelentett nekik! Vagyis van értelme beszélgetni a fiatalokkal, mert igenis számít, s bár sokszor úgy tűnik, hogy oda se figyelnek, mégis elraktározzák maguknak a hallottakat.

A beszélgetés tanúsága: igenis tanítani kell a gyerekek számára az internet használatának szabályait, fel kell hívni a figyelmüket a veszélyekre, hiszen a mi kötelességünk is, hogy olyan felnőtt váljon belőlük, aki ki tudja használni a digitális világ előnyeit.

Azért gondoltam, hogy röviden megosztom ezt veletek (bár a témából született az egyik beadandónk is Adrival), mert aki esetleg eddig szkeptikus volt a témát illetően, láthatja, hogy meg lehet tanítani a gyerekeket, fiatalokat a számítógép, internet megfelelő használatára.

Csak soha ne felejtsünk el beszélgetni velük!

A Mikulás is digitális bevándorló!! :)

Sziasztok!

A mai óra után beszélgettünk kicsit a Borkával meg Lucával és többek között szóba jött az is, hogy ki mire használja az internetet, mennyire része az életének stb.
Erről jutott eszembe, hogy hasznos lenne, ha megosztanánk néhány ilyen oldalt, alkalmazást stb., amit akár a mindennapi feladatokhoz, akár a szakmai fejlődéshez használunk (ez egyben kiváló lehetőség azoknak - pl. én - akik kicsit elmaradtak a blogbejegyzésekkel ;). Ezzel ötleteket ill. lehetőségeket adhatunk egymásnak is.


Itt van az én listám:

• kapcsolattartás: gmail, facebook, skype

•  zene: youtube (itt elég sok listát készítettem magamnak, így a hangulatomhoz/alkalomhoz illően csak elindítom az egyik listát és órákig szólnak a gondosan kiválogatott zenék :), illetve emellett szoktam online rádiókat is hallgatni (a neten is lehet keresgélni, de az iTunes-nak is van ilyen funkciója egész széles kínálattal --> idegen nyelv gyakorlására sem rossz!)

• főzés: a nosalty.hu-n saját online szakácskönyvet is készíthetsz, ezt nagyon hasznosnak találom, ezen kívül szeretem még a desszert.eu-t (a neve megtévesztő, nem csak desszertek vannak), az allrecipes.com-ot,  illetve néhány gasztroblogot is (pl. Dolce Vita, Főzni akarok stb.)

• vásárlás: amazon (főleg idegen nyelvű könyvek, filmek), bigyoshop, lencsek.hu

• blogok: ezek olvasására nem olyan régen kaptam rá, van kettő, amit rendszeresen követek: Passionate Homemaking, plusz egy Amerikában élő barátnőm blogja (ez azt hiszem zárt).

• szakmai blogok: ez egy új dolog nekem is, amibe csak most kezdek belejönni, néhány, amiket eddig találtam:Bergamott, Fittkid, Pöttyös Doboz, Logopédus jegyzetei 

Ezek csak amik most eszembe jutottak, de kíváncsi vagyok rá, Ti mire/hogyan használjátok a netet, akár szakmai, akár magán területeken.

Blogolás..

Sziasztok!

Egy teljesen más témában írok. Napok óta foglalkoztat az indexen olvasott cikk..Talán többen is olvastátok már a napokban,ugyanis a héten döntöttek annak a fiúnak az ügyéről, akit mintegy másfél éve zártak börtönbe, emberölés tervének vádjával.A részleteket olvassa el,akit érdekel,( http://index.hu/bulvar/2011/08/08/s._abel_a_meszarlas_tervezesevel_vadolt_egyetemista/idézem azt a részt a cikkből, ami miatt most ide is írtam:

"Beszélgetések, versek és blogbejegyzések indították el az eseményláncot, amelynek végére S. Ábel a bíróságon kötött ki. Volt egy blog, Arszák blogja, amelynek szerzőjeként S. Ábelt ismerték. Az egyetemista a bíróságon és nekünk sem válaszolt arra a kérdésre, ő írta-e Arszák blogját. Annyit jegyzett meg, hogy nem az ő nevén van regisztrálva, és a jelszófeltörés is működik az intenet világában. „ Akár az enyém is lehet, de az is lehet, hogy nem az enyém” – hagyta függőben a kérdést. A blog még ma is olvasható, többek közt rajta ez a vers is:

Célbalövés

Fegyvert ragad egy ifjú.
(Be fogják majd mondani.)
Beront az egyetemre,
S kilenc társát lelövi.

Az automatából
Egy kávét vesz magának.
„Nénó, nénó, riadó!”
Ő nyugodtan kortyolgat.

Ott találnak majd reá,
Golyóval a fejében.
Nem ítéli el bíró,
Nem érheti oly’ szégyen!

Nem az ítélet jogosságát vagy jogtalanságát szeretném vitatni, inkább arra a jelenségre reflektálni, hogy milyen durva az, hogy Ő gyakorlatilag nem követett el semmit," csak" blogot vezetett, amiben közzétette gondolatait.(ha egyáltalán tényleg az övé).És ezért ült majdnem 2 évet.

Számomra ez nagyon rémisztő..

Mit gondoltok??

Borka

Kötődés digitális eszközeinkhez

Komolyan megrettentem saját magamon. Soha nem gondoltam volna, hogy én is egy leszek azok közül... Azok közül, akik nincsenek meg imádott kis kütyüjeik, telefonjaik, notebookjaik, különböző "i-jaik" nélkül. Pedig megtörtént. A hétvégén meg kellett válnom régi telefontomtól. No persze nem azért mert beruháztam egy "szuperszónikus", "mindenttudó", "mindenekfelettálló" akármibe, hanem egyszerű okból; a régit másnak ajándékoztam.
Aztán jött az az érzés...Komolyan, mintha búcsút vettem volna valakitől, vagy legalábbis egy kapcsolatnak vetettem volna véget. Szomorú voltam, nagyon szomorú! És rá kellett jönnöm, hogy bizony komolyan kötődök a telefonomhoz, ami valójában egy élettelen 5 centis műanyagdarab. Elgondolkoztam. Normális ez?

Aztán még jobban elgondolkodtam, és rájöttem valamire. Nem magához a tárgyhoz kötődtem, hanem azokhoz az emlékekhez, amik hozzá kapcsolódtak. Mennyi mindent átéltünk közösen az elmúlt évek során... Ott volt velem, amikor érettségi után felhívtam az aggódó családtagokat, rajta olvastam el először az üzenetet, hogy felvételt nyertem a Bárczira, együtt nyaraltunk, teleltünk, vizsgáztunk. Ott volt nekem, mint biztos pont, ami/aki mindig összeköt engem azokkal, akikre éppen szükségem van, vagy nekik van szükségük rám. És egyszerre ez a valami nincs többé. Persze van egy másik, de "őt" még nem ismerem, sőt az első benyomás is negatívra sikeredett, ugyanis nem olyan színű, mint vártam.

Vajon tényleg létezik ez a jelenség? Tényleg elkezdünk érzelmileg kötődni digitális tárgyainkhoz? És ha igen, akkor milyen fokú kötődés a normális?
A kötődés kifejezés, amit használok nem keverendő össze a függőséggel! Az teljesen más kérdés, hogy képesek vagyunk-e megoldani a hétköznapi ügyeinket megszokott eszközeink nélkül...
Az érzelmi kötődés az, ami engem nagyon megijeszt. Nem torz jelenség ez? Olyan nehéz eldönteni. Persze az ember könnyen mond ítéletet, amikor másokról van szó, de amikor saját maga felett kéne pálcát törnie, az már nem megy. Lehet, hogy pont azért gondolom azt, hosszas töprengés után, hogy ez a fajta kötődés normális. Régen, amikor még nem volt tele a világ a digitális világ csodás eszközeivel, kötődtek az emberek leveleikhez, szerelmes üzeneteikhez, kiszáradt virágcsokrokhoz, plüssállatokhoz, poros, szakadt borítású könyvekhez, régi, kedvenc ruhadarabjaikhoz...Azt hiszem most sincs ez másként, csak mindehhez hozzá jönnek még imádott kütyüjeink.

Én vállalom; komoly érzelmi szálak fűznek a telefonomhoz! És te?