Sziasztok!

A mai óra után beszélgettünk kicsit a Borkával meg Lucával és többek között szóba jött az is, hogy ki mire használja az internetet, mennyire része az életének stb.
Erről jutott eszembe, hogy hasznos lenne, ha megosztanánk néhány ilyen oldalt, alkalmazást stb., amit akár a mindennapi feladatokhoz, akár a szakmai fejlődéshez használunk (ez egyben kiváló lehetőség azoknak - pl. én - akik kicsit elmaradtak a blogbejegyzésekkel ;). Ezzel ötleteket ill. lehetőségeket adhatunk egymásnak is.


Itt van az én listám:

• kapcsolattartás: gmail, facebook, skype

•  zene: youtube (itt elég sok listát készítettem magamnak, így a hangulatomhoz/alkalomhoz illően csak elindítom az egyik listát és órákig szólnak a gondosan kiválogatott zenék :), illetve emellett szoktam online rádiókat is hallgatni (a neten is lehet keresgélni, de az iTunes-nak is van ilyen funkciója egész széles kínálattal --> idegen nyelv gyakorlására sem rossz!)

• főzés: a nosalty.hu-n saját online szakácskönyvet is készíthetsz, ezt nagyon hasznosnak találom, ezen kívül szeretem még a desszert.eu-t (a neve megtévesztő, nem csak desszertek vannak), az allrecipes.com-ot,  illetve néhány gasztroblogot is (pl. Dolce Vita, Főzni akarok stb.)

• vásárlás: amazon (főleg idegen nyelvű könyvek, filmek), bigyoshop, lencsek.hu

• blogok: ezek olvasására nem olyan régen kaptam rá, van kettő, amit rendszeresen követek: Passionate Homemaking, plusz egy Amerikában élő barátnőm blogja (ez azt hiszem zárt).

• szakmai blogok: ez egy új dolog nekem is, amibe csak most kezdek belejönni, néhány, amiket eddig találtam:Bergamott, Fittkid, Pöttyös Doboz, Logopédus jegyzetei 

Ezek csak amik most eszembe jutottak, de kíváncsi vagyok rá, Ti mire/hogyan használjátok a netet, akár szakmai, akár magán területeken.

Blogolás..

Sziasztok!

Egy teljesen más témában írok. Napok óta foglalkoztat az indexen olvasott cikk..Talán többen is olvastátok már a napokban,ugyanis a héten döntöttek annak a fiúnak az ügyéről, akit mintegy másfél éve zártak börtönbe, emberölés tervének vádjával.A részleteket olvassa el,akit érdekel,( http://index.hu/bulvar/2011/08/08/s._abel_a_meszarlas_tervezesevel_vadolt_egyetemista/idézem azt a részt a cikkből, ami miatt most ide is írtam:

"Beszélgetések, versek és blogbejegyzések indították el az eseményláncot, amelynek végére S. Ábel a bíróságon kötött ki. Volt egy blog, Arszák blogja, amelynek szerzőjeként S. Ábelt ismerték. Az egyetemista a bíróságon és nekünk sem válaszolt arra a kérdésre, ő írta-e Arszák blogját. Annyit jegyzett meg, hogy nem az ő nevén van regisztrálva, és a jelszófeltörés is működik az intenet világában. „ Akár az enyém is lehet, de az is lehet, hogy nem az enyém” – hagyta függőben a kérdést. A blog még ma is olvasható, többek közt rajta ez a vers is:

Célbalövés

Fegyvert ragad egy ifjú.
(Be fogják majd mondani.)
Beront az egyetemre,
S kilenc társát lelövi.

Az automatából
Egy kávét vesz magának.
„Nénó, nénó, riadó!”
Ő nyugodtan kortyolgat.

Ott találnak majd reá,
Golyóval a fejében.
Nem ítéli el bíró,
Nem érheti oly’ szégyen!

Nem az ítélet jogosságát vagy jogtalanságát szeretném vitatni, inkább arra a jelenségre reflektálni, hogy milyen durva az, hogy Ő gyakorlatilag nem követett el semmit," csak" blogot vezetett, amiben közzétette gondolatait.(ha egyáltalán tényleg az övé).És ezért ült majdnem 2 évet.

Számomra ez nagyon rémisztő..

Mit gondoltok??

Borka

Kötődés digitális eszközeinkhez

Komolyan megrettentem saját magamon. Soha nem gondoltam volna, hogy én is egy leszek azok közül... Azok közül, akik nincsenek meg imádott kis kütyüjeik, telefonjaik, notebookjaik, különböző "i-jaik" nélkül. Pedig megtörtént. A hétvégén meg kellett válnom régi telefontomtól. No persze nem azért mert beruháztam egy "szuperszónikus", "mindenttudó", "mindenekfelettálló" akármibe, hanem egyszerű okból; a régit másnak ajándékoztam.
Aztán jött az az érzés...Komolyan, mintha búcsút vettem volna valakitől, vagy legalábbis egy kapcsolatnak vetettem volna véget. Szomorú voltam, nagyon szomorú! És rá kellett jönnöm, hogy bizony komolyan kötődök a telefonomhoz, ami valójában egy élettelen 5 centis műanyagdarab. Elgondolkoztam. Normális ez?

Aztán még jobban elgondolkodtam, és rájöttem valamire. Nem magához a tárgyhoz kötődtem, hanem azokhoz az emlékekhez, amik hozzá kapcsolódtak. Mennyi mindent átéltünk közösen az elmúlt évek során... Ott volt velem, amikor érettségi után felhívtam az aggódó családtagokat, rajta olvastam el először az üzenetet, hogy felvételt nyertem a Bárczira, együtt nyaraltunk, teleltünk, vizsgáztunk. Ott volt nekem, mint biztos pont, ami/aki mindig összeköt engem azokkal, akikre éppen szükségem van, vagy nekik van szükségük rám. És egyszerre ez a valami nincs többé. Persze van egy másik, de "őt" még nem ismerem, sőt az első benyomás is negatívra sikeredett, ugyanis nem olyan színű, mint vártam.

Vajon tényleg létezik ez a jelenség? Tényleg elkezdünk érzelmileg kötődni digitális tárgyainkhoz? És ha igen, akkor milyen fokú kötődés a normális?
A kötődés kifejezés, amit használok nem keverendő össze a függőséggel! Az teljesen más kérdés, hogy képesek vagyunk-e megoldani a hétköznapi ügyeinket megszokott eszközeink nélkül...
Az érzelmi kötődés az, ami engem nagyon megijeszt. Nem torz jelenség ez? Olyan nehéz eldönteni. Persze az ember könnyen mond ítéletet, amikor másokról van szó, de amikor saját maga felett kéne pálcát törnie, az már nem megy. Lehet, hogy pont azért gondolom azt, hosszas töprengés után, hogy ez a fajta kötődés normális. Régen, amikor még nem volt tele a világ a digitális világ csodás eszközeivel, kötődtek az emberek leveleikhez, szerelmes üzeneteikhez, kiszáradt virágcsokrokhoz, plüssállatokhoz, poros, szakadt borítású könyvekhez, régi, kedvenc ruhadarabjaikhoz...Azt hiszem most sincs ez másként, csak mindehhez hozzá jönnek még imádott kütyüjeink.

Én vállalom; komoly érzelmi szálak fűznek a telefonomhoz! És te?