Kerpoof

Sziasztok!

Ma volt némi időm, és elszórakoztam a Kerpoof honlapon. Nos, elég érdekes szerkezete van. Olyan, mint egyes játékoké. És igazából ez játék is. Egy minigame-ekből álló játékoldal. 

Nézzük először a regisztrációt! Nagyon egyszerű, és ami a lényeg, hogy ingyenes. Ha tagok akarunk lenni, akkor fizetnünk kell, és kapunk néhány bónuszlehetőséget, de azt hiszem, ezek nélkül is elég jól el lehet szórakozni az oldalon. Habár ez nem csak szórakozás. Ha tanárként regisztrálunk, meghívhatjuk az osztályunk tagjait, óratervekben böngészhetünk, ellenőrizhetjük a gyerekek munkáit, és tarthatjuk velük a kapcsolatot, és még ki tudja, mire jó. Ahhoz azonban, hogy tanárként regisztrálhassunk, tanárnak is kell lennünk. A rendszer kéri az iskola nevét, és talán ellenőrzi is. Ez a honlap sokszorosan is épít a biztonságra. Ha a gyermek maga regisztrál, kéri a szülők e-mail címét, hogy tájékoztathassa őket a regisztrációról, és hogy mi is ez a honlap, mi is ez a játék. 

Miután regisztráltam (gyerekként), kaptam alapból némi alapanyagot és körülbelül 250 érmét. Az alapanyag nem is olyan kevés, sok mindent lehet vele kezdeni. Az érmékből lehet vásárolni a játékokhoz elemeket. Például hátteret, szereplőt, eszközt, és még egy csomó mindent. A 250 érme nem túl sok, de az a jó hírem, hogy lehet őket gyűjteni. És hogy mit kell ezért tenni? Csak játszani kell. Ha megrajzolunk egy képet, a "számlánkon" jóvá írják azt az "összeget", amennyit ér. Minél több elemből áll a kép, annál többet ér. Ugyanígy a mozikészítésnél, könyvkészítésnél és a többinél.

Most pedig lássuk, hogy milyen játékokat bocsájt a rendelkezésünkre a Kerpoof!

Első, amit én alapjátéknak is neveznék, az a "Make a drawing", azaz "Készíts egy rajzot". Igazából olyan, mint a Paint, csak talán valamivel egyszerűbb használni. A kezelőfelülete nem bonyolult, élvezet vele dolgozni. Én nem szeretek ilyen programokban rajzolni, és nem is tudok, de itt megrajzoltam egy képet. Kibírtam, sőt, még egy kicsit élveztem is. A honlapon is el lehet menteni. De a számítógépre is lementhetjük. Nagyon jól fejleszti a finommotorikát, bőséges színválasztékot nyújt, és a képzeleterőnek is jót tesz. 

Ha nem szeretünk rajzolni, akkor a "Make a picture", azaz "Készíts egy képet" minigame-et ajánlom. A legelején ki kell választanunk egy színteret, ezt betölti a program, és máris különféle figurákkal rakhatjuk tele. Ha az oldalt megjelenített figurák közt nincs olyan, amilyen nekünk kéne, rákereshetünk a figurák alatt a Search gombbal. Ha így sem találunk megfelelőt, a "create a doodle" (firka készítése) gombbal mi magunk rajzolhatjuk meg azt, amire szükségünk van. Ilyenkor felugrik a "Make a drawing" ablak, amiben rajzolhatunk, majd beilleszthetjük a kész rajzot a képbe, ha minden igaz (ezt nem próbáltam ki). De ebben a játékban is készítettem egy képet. Ez a játék már inkább előfutára lehet egy komolyabb tervezést igénylő feladatnak, hiszen a figurákkal úgy kombinálunk, ahogy akarunk, és szövegdobozt is írhatunk. Ezt is lementhetjük a gépünkre.

A "Make a card", azaz "Készíts egy kártyát" az előző játék alapjain nyugszik. Az elején kiválaszthatjuk, hogy milyen kártyát szeretnénk készíteni. Jó néhány lehetőségünk van: szülinapi, köszönő, Valentin-nap, anyák napi, apák napi, gratuláló, meghívó és még egy pár. A kártyába, ha nincs megfelelő figuránk, rajzolhatunk. A kártyát lementhetjük a gépünkre, kinyomtathatjuk, és akár ilyen formában is meghívhatjuk a szülőket egy játékos estre vagy egy kirándulásra, vagy elküldhetjük nekik elektronikusan. Egyetlen hátránya az említett játékoknak, hogy saját képet nem tölthetünk fel, bár ez előny is. Ha nincs valamink, létre kell hoznunk, használnunk kell a fantáziánkat és a kézügyességünket.

Szintén képkészítős minigame a "Spell a picture", azaz "Betűzz ki egy képet". Az elején választunk egy hátteret, majd begépeljük, hogy milyen figurát szeretnénk. A program megjeleníti ezeket, és  kiválaszthatjuk, hogy a felkínált lehetőségek közül melyikre van szükségünk. Néha talány a számomra, hogy milyen figurákat generál. Ha nincs köztük olyan figura, ami nekünk kell, írjuk be újból a szót, és más figurákat is ki fog dobni. Ezeket a képeket ugyan nem lehet lementeni a gépünkre, viszont kinyomtathatjuk őket, és már ez is nagy motivációt jelenthet a gyerekek számára, hogy képet készítsenek, hiszen hazavihetik utána. Az egyetlen hátránya csupán az, hogy angol, habár ez megint csak előny is egyben. Jól használható szótanulásra. Még valamit megjegyeznék itt. Ez a játék többször lefagyott, de azért nagyon élvezetes volt.

A két legbonyolultabb, vagy talán nem is ez a megfelelő szó, a két legösszetettebb játékot hagytam utoljára.

Az egyik a "Tell a story", azaz "Mesélj egy történetet", ahol szintén választanunk kell az elején. Itt egy történetszál mellett kell letennünk a voksunkat, majd kezdődhet a játék. A program lehetőséget ad, hogy szereplőket illesszünk be a tájba, eszközöket adjunk nekik, és szövegbuborékokban jeleníthessük meg a gondolataikat ill. mondataikat. A rajzolás lehetősége itt is adott, ha nincs megfelelő karakter vagy eszköz, vagy akármi is hiányzik, vagy csak valamit változtatni szeretnénk. Kiváló lehetőség, hogy meséket illusztráljunk, és ezzel színesebbé tegyük a tanórákat. A végtermék egy lapozható könyv az interneten. Letölteni ezt sem lehet, már csak azért sem, hiszen több oldalas, lapozható formátumról van szó, viszont ki lehet nyomtatni. Hátránya (amit a következő programban már javítottak a készítők), hogy csak az angol ABC betűit használhatjuk.

Végül maradt a "Make a movie", azaz "Készíts egy filmet" elnevezésű játék. Ez a csúcsa az egésznek. Itt szintén kiválasztunk egy történetszálat az elején, aztán megrendezzük a filmet. Megrendezzük, igen, onnantól kezdve, hogy kik a szereplők, milyen helyszínen vannak, azon keresztül, hogy mit mondanak, mit éreznek, merre mennek, egészen odáig, hogy milyen effektusok jelennek meg, és hogy milyen zene szól a jelenetek alatt. A mozgókép még jobban le tudja kötni a gyerekek figyelmét, mint a "Tell a story" könyve. Az egyetlen hátránya, hogy a szereplők csak tátognak, és nekünk (vagyis a gyerekeknek) kell olvasni a mondataikat, bár ez szintén előny is egyben. Mint ahogy már annyiszor elhangzott a blogokban, nem szabad mindent készen odaadnunk a gyerekeknek. És ami jó, hogy legalább olvasnak a "film" nézése közben. Habár egy figyelemzavaros gyereknek talán nehéz lehet a figurákra, a mozgásra, a hangra és még a szövegre is egyszerre figyelni. Na de ezért van a többi program. Minden gyereknek megtalálhatjuk a megfelelőt. Akinek a film még túl nehéz és gyors (habár a szövegek idejét is beállíthatjuk), annak ott van a könyv. Itt a végtermék egy igazi kisfilm. Megkomponálni nem olyan egyszerű, ezért a csúcsa mindennek, de azt hiszem, a gyerekek egy idő után ráéreznének az ízére, és ők is képesek lennének filmet készíteni mindazokon a komoly gondolkodási mechanizmusokon keresztül, amiket ez a program igényel.

És persze nem csak filmet készíthetnek, de ha készen állnak rá, megírhatják a könyvüket, illusztrálhatnak meséket. És egészen hamar megtanulhatják kezelni az oldalt, hiszen minden olyan gyerekbarát. És persze védett. A tanár is felügyelheti a munkákat, a szülő is, és a rendszer is először felülvizsgálja a "Spell a picture" és a "Tell a story" produktumait, és ha mindent rendben talál, csak akkor engedi őket megosztani másokkal. Bár nem értem, hogy a többi minigame-nél ez miért nincs így. Vagy talán így van, csak egy kicsit más a protokoll. 

Nos, ennyit a Kerpoofról! Jól el lehet vele szórakozni, és hasznos is. Az anyagai beépíthetők az órákba, ezzel megsegíthetők a tanulásban akadályozott gyerekek, na meg persze a többiek is. És minél többet használjuk, annál gazdagabb lesz a használható anyagmennyiség, azaz a kincseskamránk egyre csak bővül.