2011. december 17., szombat

Időkép és univerzális tervezés


Nóri bejegyzésére nagyot mosolyogtam, mert én is akartam már az univerzális tervezés témájában írni. Bááár… Na igen, ezen gondolkodom már egy hete, hogy ez, amit megláttam, tényleg univerzális tervezés akar-e lenni, vagy csak az volt a cél, hogy szórakoztatóbbá váljon az idokep.hu.
Ha az előrejelzés fülre kattintotok, valami ilyesmit fogtok látni:
Látjátok a kis emberkéket? Fölötte pedig ott egy kérdés, hogy „Mit vegyek fel holnap?”. Erről nekem egyből az jutott eszembe, amit valamelyik iskolában láttam az alsó tagozaton, hogy az első óra elején a gyógypedagógus megbeszélte a gyerekekkel, hogy milyen idő van kint, és hogyan kell felöltözni. Hát nem nagyszerű ez az idokep.hu? Hiszen abból, hogy napos idő lesz, és délután 12 oC, még nem biztos, hogy mindenkinek egyértelmű, hogy hogyan kell felöltözni. De kicsit lejjebb (ugyanezen az oldalon) a 21 napos előrejelzés is nagyon izgalmas, mert tééényleg látjuk, hogy a meteorológusok szerint esni fog a hó.
Szerintetek? Ez univerzális tervezés, vagy csak az én naivitásomnak köszönhető, hogy annak látom? Vajon a meteorológusok és honlapkészítőik valamelyikének eszébe jutottak a tanulásban és értelmileg akadályozottak?

2011. december 15., csütörtök

A legnagyobb univerzális tervezés bakik

Arra gondoltam, hogy így a végén csemegének vagy jutalomjátékként sztorizgathatnánk egyet saját tapasztalatainkból az univerzális vagy nem-univerzális tervezés témaköréből.

Úgy vettem észre az órai pusmogásból, hogy elég sok ilyen tapasztalat felmerült, gondoltam osszuk meg egymással.

Nekem az "univerzális" univerzális tervezés-baki kedvencem a rámpa... Biztos Ti is láttatok már olyat, hogy egy épület bejáratnál lévő lépcső 2-3 fokos, és a mellette lévő rámpa egy szintről indul a lépcsővel... Így hihetetlen emelkedési szögű rámpákat képesek megalkotni a tervezők. Én úgy tudom, hogy a megengedett emelkedés 17 cm alatti rámpánál 5%, 17 cm feletti rámpánál 8% maximum. Ha ennél nagyobb szögben kellene emelkednie a rámpának, akkor azt el kell nyújtani, vagy több fordulóssá kell tenni (max. 45 cm-es lehet a rámpa végén a magasság, és 9 méter hosszú lehet) .
Mindemellett az "igazi" esélyegyenlőséghez hozzá tartozik, hogy azért, hogy az elnyújtott rámpa ne rontsa el a bejárat "összképét", általában jól oldalra teszik, és valami oldalsó sufnis bejáraton kell bemennie a mozgáskorlátozott egyénnek, vagy vissza kell gurulnia a bejárathoz. Szerintem egyik sem korrekt megoldás, mivel az első diszkriminatív, a másodiknál pedig nem megkönnyítik az épületbe való bejutást, hanem inkább megnehezítik (több idő).

A kedvenc gyakorlati példám erre Csongrád frissen felújított főtere, ahol is minden a fentiekben általam felsorolt "lehetőség" megvalósult. Arra természetesen gondja volt az önkormányzatnak, hogy a gördeszkásoknak full-extrás pályát építsen, de valahogy ez az akadálymentesítés nagyon balul sült el. A lépcső melletti rámpa olyan meredek, hogy én még szánkóval sem mernék lecsúszni rajta, mert tuti orra buknék. Nemcsak babakocsival használhatatlan, hanem kerekesszékkel egyenesen életveszélyes, mert amint az első kerekek felkerülnek a rámpára, nyomban hátrabukik az illető. Megtalálható a főtéren az oldalbejáratos megoldás is, de vissza kell jönni a bejárathoz, ahol szintén van 5 lépcsőfok, hogy az épületbe bejuthasson az ember, de ott már elmaradt a rámpa... Szóval hiába küzdött a mozgáskorlátozott emberünk a bejutásért, végül így sem sikerül neki egyedül, segítség nélkül...

Csatolok pár hasznos forrást:
  • a komplex akadálymentesítésről:
  • a lejtőkre vonatkozó szabályozás:

Elvileg az esélyegyenlőségi törvényben vagy valamelyik mellékletében is van szó erről, de azt egyelőre nem találtam meg.

És nektek vannak hasonló bakikról szóló történeteitek?

2011. december 13., kedd

Mit tanultunk?

Sziasztok!

A mai óra végén egy papírkára mindenki felírhatta, hogy mit tanult ebből a kurzusból. Valószínűleg ez nem lesz egy kedvelt bejegyzés, mivel órán mindenki "aggódott", hogy ki ne derüljön, hogy ő miket írt. De szerintem nem rossz dolog azt végiggondolni, hogy ki milyen új alkalmazásokat kezdett el használni, milyen új felületeket kezdett el látogatni a kurzuson látottak/hallottak alapján. Én például rengeteget használom a Google Dokumentumokat, én is sokat létrehoztam, és velem is sokat megosztottak már elsősorban valamilyen sulis feladathoz kapcsolódóan. A gyakorlatok (tanítás) megtervezésénél Danival közösen mindig ilyen dokumentumot használtunk, sőt prezentációt is készítettünk, amit az egyik óránkon vetítettünk le. Kérdőívet is készítettem már, nem is egyet. Már annyira megkedveltem ezeket az alkalmazásokat, hogy nem csak iskolai dolgokra használom őket. Ezen kívül blogokat is elkezdtem olvasni, talán ennek a kurzusnak és feladatnak is szerepe van benne. A Facebookon pedig utána néztem a beállításaimnak, mert órán erről is beszéltünk. A Twitterre is most regisztráltam, bár annyira nem sikerült még közelebbi "kapcsolatba" kerülnöm vele. Az online könyvjelzőt azonban szeretném majd jobban megismerni, mert hasznos alkalmazásnak tűnik. Nektek változtatott valamit az internetezési szokásaitokon ez a kurzus?

2011. december 11., vasárnap

Érdemes tanítani a fiatalokat az internet használatára...

Sziasztok!

Gondoltam, megosztok veletek egy nagyon pozitív élményt, ugyanis ez mindannyiunknak tanúsásos lehet a jövőre nézve. Sokat beszéltünk már arról, hogy a mai gyerekek, fiatalok, akik már digitális bennszülöttnek számítanak, mennyire nem ismerik az internet veszélyeit, nincsenek tisztában a közösségi oldalak protokolljával. Mindig arra a következtetésre jutottunk ezzel kapcsolatban, hogy a szülők és a pedagógusok felelőssége, hogy a gyerekek megtanulják megfelelő módon használni az internetet. Persze az már kérdéses, hogy a gyerekek, fiatalok mennyire fogadják el szüleik, tanáraik tanácsait.

A múlt héten, Adrival, a szakiskola 10. osztályával interjút készítettünk a gyerekekkel, a számítógép- és internethasználattal kapcsolatos szokásikról. Az eredmény meglepő volt. Arra számítottunk, hogy a fiatalok többsége nem lesz tisztában az internetes protokollal. Ezzel szemben a gyerekek ismerték a közösségi oldalakon lehetséges biztonsági beállításokkal, sőt mindenki, aki regisztrált valamilyen közösségi oldalra, használja is ezeket a biztonsági beállításokat.
Tudatában vannak annak is, hogy az interneten könnyen megtalálhatják őket különböző csalók, molesztálók, így nem jelölnek vissza olyan embert a Facebook-on, akit nem ismernek, és nem dőlnek be a különböző körleveleknek, melyekben a személyi adataidat kérik, esetleg otthoni munkát ajánlanak, de előbb be kell fizetni egy bizonyos összeget.

A beszélgetés során a leginkább az lepett meg, hogy a gyerekek életszerű példákat hoztak!

Bár az interjú elején megkérdeztük tőlük, hogy valaki tanította-e nekik az internetezés szabályait és ők azt válaszolták, hogy nem, mégis kellőképp tájékozottak voltak.

Aztán lassacskán kibújt a szög a zsákból, és kiderült, hogy a szülők többsége figyelemmel kíséri a gyereke internetes tevékenységét és ami a leginkább tanúságos volt a fiatalok számára, az a rendőrség bűnmegelőzési programja volt. Ezt nem fejtegetném hosszabban, hiszen mindannyian ott voltunk gyakorlaton és tudjuk, hogy havonta néhány alkalommal, a rendőrség két embere beszélget a gyerekekkel. Néhány alkalommal az internet helyes használata és veszélyei is szóba kerültek. És nagyon sokat jelentett nekik! Vagyis van értelme beszélgetni a fiatalokkal, mert igenis számít, s bár sokszor úgy tűnik, hogy oda se figyelnek, mégis elraktározzák maguknak a hallottakat.

A beszélgetés tanúsága: igenis tanítani kell a gyerekek számára az internet használatának szabályait, fel kell hívni a figyelmüket a veszélyekre, hiszen a mi kötelességünk is, hogy olyan felnőtt váljon belőlük, aki ki tudja használni a digitális világ előnyeit.

Azért gondoltam, hogy röviden megosztom ezt veletek (bár a témából született az egyik beadandónk is Adrival), mert aki esetleg eddig szkeptikus volt a témát illetően, láthatja, hogy meg lehet tanítani a gyerekeket, fiatalokat a számítógép, internet megfelelő használatára.

Csak soha ne felejtsünk el beszélgetni velük!