Egy teljesen más témában írok. Napok óta foglalkoztat az indexen olvasott cikk..Talán többen is olvastátok már a napokban,ugyanis a héten döntöttek annak a fiúnak az ügyéről, akit mintegy másfél éve zártak börtönbe, emberölés tervének vádjával.A részleteket olvassa el,akit érdekel,( http://index.hu/bulvar/2011/08/08/s._abel_a_meszarlas_tervezesevel_vadolt_egyetemista/idézem azt a részt a cikkből, ami miatt most ide is írtam:
"Beszélgetések, versek és blogbejegyzések indították el az eseményláncot, amelynek végére S. Ábel a bíróságon kötött ki. Volt egy blog, Arszák blogja, amelynek szerzőjeként S. Ábelt ismerték. Az egyetemista a bíróságon és nekünk sem válaszolt arra a kérdésre, ő írta-e Arszák blogját. Annyit jegyzett meg, hogy nem az ő nevén van regisztrálva, és a jelszófeltörés is működik az intenet világában. „ Akár az enyém is lehet, de az is lehet, hogy nem az enyém” – hagyta függőben a kérdést. A blog még ma is olvasható, többek közt rajta ez a vers is:
Célbalövés
Fegyvert ragad egy ifjú.
(Be fogják majd mondani.)
Beront az egyetemre,
S kilenc társát lelövi.
Az automatából
Egy kávét vesz magának.
„Nénó, nénó, riadó!”
Ő nyugodtan kortyolgat.
Ott találnak majd reá,
Golyóval a fejében.
Nem ítéli el bíró,
Nem érheti oly’ szégyen!
Nem az ítélet jogosságát vagy jogtalanságát szeretném vitatni, inkább arra a jelenségre reflektálni, hogy milyen durva az, hogy Ő gyakorlatilag nem követett el semmit," csak" blogot vezetett, amiben közzétette gondolatait.(ha egyáltalán tényleg az övé).És ezért ült majdnem 2 évet.
Számomra ez nagyon rémisztő..
Mit gondoltok??
Borka
Ez tényleg elképesztő! Egy ilyen kínrímes vers mekkora felfordulást okozhat...
VálaszTörlésKomolyra fordítva a szót, szerintem azt soha nem fogjuk megtudni, hogy ez a fiú valóban berontott volna lövöldözni az egyetemre, vagy sem, de az eset kiválóan alkalmas arra, hogy példát statuáljunk a gyerekeknek, fiataloknak, internethasználóknak.
Lám, lám mekkora felelősség, hogy mit teszünk közzé a weben! Nem lehet bármit kiírni, még viccből sem, vagy csak azért, hogy azt fitogtassuk, hogy mekkora "megnemértett" művészlelkek vagyunk, mert az internet komoly dolog! Éppúgy büntetőjogi felelősséggel tartozunk azok után, amiket az interneten írunk, megosztunk, mint amit a való életben teszünk, mondunk.
Elgondolkoztam ennek a "szegény" fiúnak az esetén. Mi van akkor, ha tényleg nem ő írta a bejegyzéseket? Tegyük fel, hogy valaki feltörte a fiókját...Ebben az esetben is rengeteg tanúságot hordoz magában az eset. Sokszor találkozom olyannal, hogy valaki egyáltalán nem figyel oda arra, hogy védje magát az interneten. Például sokszor fordul elő, hogy egy iskolai, vagy könyvtári gépen belépek a gmailre, facebookra, bármilyen más közösségi, bejelentkezést igénylő portálra, és valaki elfelejtett kijelentkezni, vagyis szabadon garázdálkodhatnék a személyes beállításaival. Persze lehetünk nagyon optimisták és gondolhatjuk, hogy "jajj, mit tud nekem ártani, ha véletlen bejelentkezve maradok", de szerintem ez felelőtlenség. Lehet, hogy pont nem a suli könyvtárában fog valaki gyilkossággal fenyegetőzni az én facebook profilomon keresztül, de szerintem hozzátartozik a felelősségteljes gondolkodáshoz, hogy nem hagyjuk "szanaszét" megnyitva a személyes fiókjainkat.
Szintén ide kapcsolódik, hogy gyakran találkozom kóbor wifi hálózatokkal is, amelyeket nem véd jelszó, sőt botlottam már olyanba is, hogy még a routerhez is korlátlan hozzáférést biztosított egy adott személy (ha gonosz lettem volna, akár le is kódolhattam volna úgy, hogy a tulajdonos ne tudjon hozzáférni a saját routerjéhez). Vagyis valószínűleg nem volt tisztában azzal, hogy a wifijét jelszóval kéne védeni, hiszen így bárki, bármit letölthet, vagy felrakhat az internetre, egy ügyes hekker akár a gyanútlan személy IP címén keresztül is... Persze maradhatunk naiv, bociszemű lények is, akik majd csodálkoznak, ha egy este az ő ajtajukon dörömböl a rendőrség. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de én nem szeretem kiszolgáltatni magam az interneten keresztül. A történetben szereplő S. Ábel pedig akár közzétette azt a gyatra versikét, akár nem, elrettentő példaként lebeghet a szemünk előtt.
Igen, tényleg lehet akár példát statuálni, hogy mennyire fontos, hogy az ember mit tesz közzé..
VálaszTörlésIlletve az is eszembe jutott,amiről korábban már többször beszéltünk, mennyire azonos az ember offline illetve online személyisége...
Én tovább olvastam a blogját, nem csak ezt a verset, elég sok durva dolgot lehet találni, aztán megnéztem ahogy nyilatkozott és egy rendkívül értelmes illetőnek tűnik..
Szerintem nagyon jó témát vetettél fel, Borka!
VálaszTörlésElőször nekem is azok a gondolatok jutottak eszembe, amiket Anna leírt, hogy bárki, aki az internetet használja, az komoly felelősséggel tartozik a közzé tett tartalmakért. Az internet valóban nem egy játszótér. Az internet egy olyan dolog, amely korlátlan lehetőséget biztosít az információszerzésre (ez nagyon jó benne), de korlátlan lehetőséget biztosít az információközlésre is (na ez nem feltétlenül jó - gondoljatok csak a FB-on megjelenő "Most megyek fogat mosni" kiírásokra).
Amiről 2 héttel ezelőtt beszéltünk a FB-s órán, hogy meg kell tanítani az embereket a biztonságos internetezésre, azt szerintem S. Ábel esete kitűnően példázza. A srác szerintem is igen intelligens, ezért meglepő, hogy ennyire amatőr módon használta a blogját. De lehet, hogy pont ez volt a célja, hogy kaphasson egy kis figyelmet. Tudjátok, "15 perc hírnév mindenkinek jár".
Azzal én is egyet értek, hogy jó példa arra ez az eset, hogy az emberek észbe kapjanak, hogy nemcsak azért tartozunk felelősséggel, amit a valóságban tesznek és mondanak, hanem azért is, amit a virtuális valóságban "művelnek". És erre talán jobban oda kellene figyelni, mert hogy még egy közhellyel éljek: "A szó elszáll, az írás megmarad".
Sziasztok!
VálaszTörlésHhhhhuuu! Ez az első, ami eszembe jut erről az ügyről. Engem nem is azért fogott meg ez a téma, mert példát lehet mutatni vele, hogy milyen nagy felelősség az internet használata. Engem maga a fiú személyisége fogott meg. Megnéztem a róla és vele készült videót, és egyszerűen nem tudok elmenni rajta. Nem akarom kimondani, mert nem is tudom kimondani, hogy megérdemelte. Nem tudok teljesen hinni az ártatlanságában, de a bűnösségében sem. És míg nem születik döntés az ügyében, míg ki nem derül az igazság, félek bármilyen "így jár az, aki..." kezdetű mondatot leírni. Azt elismerem, hogy finomabban is fogalmazhatott volna, vagy körültekintőbben is kezelhette volna a blogolást, de a művészek - ki tudja, lehet, hogy az, de lehet, hogy nem -, már csak ilyenek. Attól persze, hogy valaki művésznek vallja magát, még a társadalom normái rá is vonatkoznak, de... Inkább ne folytassuk, mert művészetfilozófiai vitába torkollanánk, vagy mibe. Nem akarom védeni őt, de vádolni sem, és még példának sem hozni.
Arra viszont jó volt ez az eset, hogy megkérdezzem: Hogyan kell a routert levédeni? Mikor van levédve? Mert ezekről én nem tudok semmit. (Nem mintha rosszban sántikálnék:))
Hm... simán lehet, hogy én vagyok túlságosan radikális, nem tudom... de én mindig szeretem egy adott helyzetben bőven a veszélyzóna előtt meghúzni a határt, mert ha már megtörtént a baj, akkor a következményeket nem tudjuk visszafordítani.
VálaszTörlésÉn azt gondolom (többek között a fenti eset, illetve sok-sok ehhez hasonló, gyakran tettlegességig fajuló eset miatt), hogy mint ahogyan szóban is fenyegetésnek számít, ha valaki gyilkosságot emleget, ennek blogolás/twitterezés/e-mailezés stb. formájában is ugyanolyan súlyossággal kellene megítéltetnie.
Én személy szerint egyszerűen nem tudom elfogadni azt a helyzetet (ami jelenleg még uralkodó), hogy az interneten megjelenített tartalmak mintha súlyukat vesztették volna, és az ember úgy érzi, nem kérhető számon ezekért.
Sajnos azt nem tudom, mi lenne a legmegfelelőbb megoldás a probléma kezelésére és azt is megértem, hogy óriási kihívást jelent a hatóságok számára az internetes tartalmak nyomon követése, illetve a potenciálisan veszélyes tartalmak kiszűrése. Mégis azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos terület, amire a jövőben mindenképpen megoldást kell találni.
Ui.: Dani, sajnos nem tudom, hogy kell a routert levédeni! :(
A router levédése; amikor megkapod a routert a dobozában benne van a használati útmutató, ami lépésről lépésre leírja, hogy mik a teendők. A gyári beállításokat kell megváltoztatni.
VálaszTörlésKöszi, Anna, a választ! Bár egy darabig biztos nem fog levédeni a routert, legalábbis addig nem, míg meg nem találom a dobozát:)
VálaszTörlésAz eset és a bejegyzéseitek kapcsán bennem elsősorban a biztonságos internethasználatról merülnek fel kérdések. Erről már sokat beszéltünk, hogy milyen fontos, de azt hiszem csak említés szintjén. Most kicsit jobban elgondolkodtam a dolgon, és rájöttem, hogy nem is igazán tudok semmit ezzel a témával kapcsolatban. Hogyan tudjuk a biztonságos internethasználatot biztosítani mondjuk a gyerekek/fiatalok számára. Az addig oké, hogy beszélgetünk velük sokat erről, példákat hozunk, hogy miért fontos az adataink védelme, de ez elég szerintetek? Hol kell ezt elkezdeni? Kinek a feladata? A szülőnek otthon? Az pedagógusnak az iskolában? Vagy szakemberek tartsanak előadást? Vagy szervezetek? (Olvastam, hogy EU-s programok/pályázatok is vannak már ilyen témában.) És a szülőt/pedagógust ki tanítja meg arra, hogy hogyan beszéljen erről a témáról? Elvégre a fiatalok otthonosabban mozognak az internet világában? Arról is hallottam, hogy a szülő letilthat bizonyos tartalmakat, hogy a gyerek ne látogathasson, vagy ne tévedjen a google "segítségével" bizonyos oldalakra, de ez nem tudom, hogy működik. Néhány honlapnál már láttam, hogy be lehet kapcsolni a biztonságos módot, de nehéz elképzelni, hogy ha egy gyerek egyedül téved egy ilyen oldalra, akkor önszántából bekapcsolja és nem győz a kíváncsisága. Például a Facebook is megkérdezi regisztrációnál (azt hiszem), hogy elmúltunk-e már 14 évesek. Nem tudom, ez egy 13 évest mennyiben tart vissza. És itt van a blogoknak az este is. Hogyan érhetjük el, hogy a gyerek ne olvasson nem neki való blogokat? (Vagy esetleg ne írjon valami hasonlót, mint a fenti példában?). És még valami, ami nagyon megnehezíti a dolgot: már mobilon is lehet internetezni. Míg régen csak otthon férhettek hozzá a gyerekek az internethez, és a szülő esetleg védelmet tudott nyújtani, ma már gyakorlatilag bárhol bármikor hozzáférhetünk az internethez. Tehát kicsit aggaszt engem ez a dolog, azt hiszem nem igazán tudom, hogyan is lehetne a biztonságos internethasználatot valóban elérni. Ti mit gondoltok?
VálaszTörlésNagyon érdekes volt Borka bejegyzését és a hozzászólásokat is olvasni. Én is hasonló állásponton vagyok, mint Dani. Kicsit nehéz ebben az ügyben állást foglalni. Egyrészről valakit egy el sem követett vád miatt helyeztek előzetes letartóztatásba 1,5 évre (november közepén már kiengedték), másrészről nem tudhatjuk, hogy a versének tartalma tényleg egy bűncselekmény elkövetését vetíti-e elő. Ez a „megtette, de mégsem” állapot elég sok bizonytalanságot takar. Vannak olyan élethelyzetek, amikor abnormális gondolatok az ember fején átsiklanak. De ezek csakis gondolat formájában léteznek, és nem öltenek „testet”. Persze ellenpéldával is találkozhatunk (elég csak az esti híradót megnézni). Az is lehet, ahogy Nóri leírta, csak egy kis reflektorfényre vágyott. Töredék információkból elég nehéz eldönteni, hogy pontosan mi is állhat a háttérben. Nem szeretnék feltételezésekbe bocsátkozni, de van egy olyan sejtésem, hogy a pécsi eset miatt járhatott el a bíróság ilyen drasztikusan, és lehet, hogy nem alaptalanul. A büntetőpere mindenesetre decemberben folytatódik, és kíváncsian várom a bíróság ítéletét.
VálaszTörlésAmit írni akarok, az szintén nem tartozik a fő témához. Mióta olvastam a bejegyzést, egyre jobban foglalkoztat ez a blogolás dolog. De inkább csak kérdéseim vannak, mivel ez az egész dolog nagyon új nekem. Rendszeresen nem is olvasok blogokat, csak néha-néha szoktam belefutni egybe. Az már kiderült számomra, hogy vannak szakmai- illetve magánjellegű blogok, és ezeknek a mindenféle változatai, keveredései is. Azon gondolkodtam, hogy a blogot valaki magának vezeti, vagy a közönségnek? Nyilván van ilyen is és olyan is, nem tudom, hogy ez egy blognál meghatározó-e. A "magán" blogok nekem most egy kicsit érdekesebbek (mert azt talán értem, hogy miért hoz létre valaki szakmai blogot). De egy ilyen "magán" blognak mi a funkciója? Kik vezetnek ilyet és milyen okból/céllal. Azok írnak blogot, akik korábban mondjuk naplót írtak volna? Az nem okoz problémát, hogy a személyes érzéseit és gondolatait annyi mindenki elolvashatja? Vagy pont ez a lényege? Vannak, akik csak maguknak írják le a gondolataikat, és vannak, akik ezt meg szeretnék osztani másokkal, és ők vezetnek blogot? Ami az ilyen blogokról először eszembe jutott, hogy milyen jó lehet az írójának, hogy vissza tudja olvasni, hogy miket gondolt hónapokkal ezelőtt, és hogy ez milyen hasznos. De ezt blog nélkül is meg lehet csinálni. Olyan blogot is láttam, ahol verseket, idézeteket gyűjtött össze a szerző, és ez is nagyon tetszett, de itt is ugyanaz a helyzet,hogy blog nélkül is gyűjthet az ember verseket. Szóval itt valami plusz dolognak kell lennie. Talán megerősítést várnak a kommentektől, kíváncsiak a véleményekre? Vagy most ez a "divat"? Vagy a mostani fiataloknak teljesen egyértelmű, hogy ha le akarják írni a gondolataikat, azt blogba kell megtenniük. Vagy az illető meg akarja magát mutatni, mert ilyen személyiség? Tőlem ez elég távol áll, vagyis én nem tudom elképzelni, hogy úgy írjam le az érzéseimet, hogy tudom, azt bárki elolvashatja. Persze lehet, hogy én vagyok "maradi". A Facebookról olvastam most, hogy azért örvend ekkora népszerűségnek manapság, mert kielégíti a fiatalok közösség iránti igényét a mai elidegenedett világban. Lehet, hogy a blogolásnak is van valamilyen hasonló funkciója az írója számára? Vagy mi lehet a "titka"?
VálaszTörlés