Tudom, hogy elsőnek lenni mindig nehéz, ezért gondoltam két hét csend és hallgatás után megírom az első bejegyzést! :)
Szóval egy videót hoztam nektek, ami a TEDxYouth konferencián hangzott el még tavaly ősszel, és a digitális bennszülöttekről szól. A videó itt érhető el!
Az előadásmód egy kissé pimasz és provokatív, nem a legszerencsésebb, ennek ellenére is van néhány érdekes gondolat az előadásban, ami összecseng Anita prezentációjával is.
Először is jól megjelennek azok a kommunikációs preferenciák, amelyekről Anita is beszélt az órán: gyorsan, azonnal és közvetlenül.
Számomra új kifejezések voltak a "digitális kreativitás" és "analógiás kreativitás", őszintén szólva, szívesen hallanék erről többet. Valóban igaz a gondolat, hogy a mai iskola mg az "analógiás kreativitást" sem támogatja, akkor hogyan volna képes a digitálisat. Felteszem, az előadó itt az "analógiás" alatt a "hagyományos" értelemben vett kreativitást érti. Bennem azért felmerül a kérdés, valóban el lehet-e különíteni a kettőt, vagy ezek szorosan összetartoznak?
A mondat, ami engem is megdöbbentett, az a következő: "vele nőttünk fel, de nem tanultunk róla semmi!" Ez szerintem az előadás egyik legérdekesebb gondolata. Számomra rávilágít az IKT eszközök használatának fontosságára: nem az a kérdés, hogy én, mint tanár szeretem-e, használom-e, hanem az, hogy képes vagyok-e felkészíteni a jövő generációját arra, hogy éljen és ne visszaéljen a számítógépek és az internet adta lehetőséggel. Ebben a dilemmában nem tudomást venni róla, azt hiszem, a legrosszabb megoldás.
Ami még itt is felmerült, és Anita prezentációjában is, az a megelőző generációk lineáris gondolkodásmódja.
Ami már nekem túlontúl demagóg, hogy az erdők védelme, szerintem csak hatáskeltő elem, minden esetre gáz.
Várom ezzel kapcsolatosan a véleményeteket. Mit gondoltok? Igazat adtok-e Krisztiánnak? Szerintetek igaza volt-e Krisztián tanárának? Ti mit tennétek, ha egy ilyen kéréssel fordulna felétek egy diák?
Sziasztok!
VálaszTörlésKöszi Lacus a témaindítást..
Őszintén megvallva engem ennek a srácnak a stílusa nagyon idegesített,és nem is mindig volt teljesen egyértelmű számomra, hogy mit szeretne mondani.
Ennek ellenére pl amit kiemeltél Lacus, hogy az iskola nem készít fel az IKT használatára, teljesen igaz, de megint visszaérünk oda, hogy hogyan készítesz fel valakit, aki már mire az iskolapadba kerül többet tud a számítógépekről,internet világáról mint a pedagógus (vagy legalábbis ha én lennék a tanár, akkor biztos)
A tanárokat ki készíti fel ezekre az ismeretekre?
A vége felé beszél arról, hogy ha az iskola használná azokat az eszközöket, amiket a "digitális bennszülöttek" használnak, sokkal kreatívabbá tehetné az oktatást és a befektetett idő megtérülne..Szerintetek ez minden esetben így van?
A másik, amikor felháborodva meséli, hogy a tanárok nagy része nem engedi, hogy számítógépbe(vagy abba a másik hasonló szerkezetbe) jegyzeteljenek az órán. A tanárnő által felhozott ellenérv valóban kicsit gyengének tűnik, de szerintetek szabadna hagyni, hogy mindenki, aki megteheti, hogy ilyen gépeket vásárol magának, onnantól kezdve csak azon írna, kézírással gyakorlatilag sosem???én nem vagyok biztos benne, hogy ez sokaknak jót tenne..
De lehet, hogy ha mégis nagyon fontos lenne ez a diák számára, akkor bizonyos órákon engedném neki...(erre Krisztián biztos azt reagálná, hogy nem vagyok elég modern..)
A "mentsük meg a fákat" projekt nem csak hogy demagóg, de elég sok szempontból hibádzik is..
Igen, én is érzem ezt a generációs szakadékot: ahogy a "digitális bevándorlók" (=tanárok) nem értik a "bennszülötteket" (=diákok), úgy a bennszülöttek sem értik a bevándorlókat. Nem értek egyet azzal, hogy a digitális technológia sokkal érdekesebbé tenné a sulit vagy kreatívabbá, az ötlettelenség - éppen ahogyan azt Krisztián is elmondja - a számítógépek és a számtechórák világára is igaz.
VálaszTörlésNajó, most készítettem egy bejegyzést, amiben körülbelül 1 órás munkám van és eltűnt... Most nagyon dühös vagyok a digitális technológiára!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésMég a videóhoz csatlakozva….
Számomra is nagyon érdekes volt a videó. Egyetértek azzal, hogy egyedi stílusban tálalta a témát a srác, nekem mégis tetszett, hogy egy "digitális bennszülött" diák osztotta meg véleményét a jelenlegi oktatási rendszerrel kapcsolatban.
A digitalizmus fénykorát éljük akár tetszik ez, akár nem. Az viszont tény, hogy óriási szakadék van azok között, akik ebbe a világba születtek, és azok között, akik csak most ismerkednek a digitális világ adta lehetőségekkel. A két tábor közötti különbség az iskola falain belül nagyon is tetten érhető.
A mai diákok nagy része az internet világában nagyon könnyen eligazodik. Számos olyan programot (a videóban is megjelent) használnak, amiről pl. én még nem is hallottam. Szerintem ez elég nagy hiányosság napjainkban. Egyrészt, a pedagógusok egyik alapvető célja, hogy a diákokkal a közös nyelvet megtalálják, ezért elengedhetetlen, hogy a világukat a pedagógus ismerje, (a digitális tudását folyamatosan bővítse). Másrészt lassan nincs is olyan szakterület, ahol digitális eszközöket ne használnának. Ezért nagyon lényeges (ahogy azt Lacus is megfogalmazta), hogy a diákok olyan alapvető tudás birtokába kerüljenek, amellyel a számítógép és az internet adta lehetőségeket hasznos célra tudják felhasználni.
Ami az IKT-s eszközök iskolában történő használatát illeti, úgy vélem, nagyon fontos, de nem kizárólagosan. Az eszköz mellé szükséges egy olyan pedagógus is, aki saját módszertani eszköztárával úgy képes tudást közvetíteni, hogy azt a diákok élvezzék, és szükség esetén alkalmazni tudják.
„Azokat az eszközöket, amiket a „digitális bennszülöttek használnak, sokkal kreatívabbá tehetné az oktatást, és a befektetett idő megtérülne….” Nos, én ezt azért így nem jelenteném ki. A digitális eszközökkel jelentős mértékben változna a tanulók tanuláshoz való hozzáállása (pozitív irányba), de a kreativitás mértéke (ha csak az oktatásra vonatkozatjuk) sokkal inkább a pedagógus kreatív attitűdjétől, mintsem az eszközöktől függ. Az a pedagógus, aki lehetőséget ad a „korlátok nélküli gondolkodáshoz”, annak a digitális eszközök, az interneten elérhető programok sokasága csak „hab a tortán”, melyből, ha megfelelő tudás birtokában van, korlátlanul profitálhat.
Sziasztok!
VálaszTörlésA videó tényleg nagyon érdekes. Annyi kérdést és dilemmát vetettek fel, hogy lassan már követni sem tudom. De azért megpróbálom összeszedni a gondolataimat.
Először is Krisztián stílusa. Legtöbben ezzel kezdtétek. Hát, mit is mondjak? Nem hétköznapi, az tény. Nem vagyok én sem oda ezért a stílusért, de egy kicsit vonz is. Azt hiszem, ha fel akarjuk kelteni a figyelmet, akkor néha hozzá kell nyúlnunk az ilyen eszközökhöz. Azt is elismerem, hogy más eszközök is vannak, sokkal finomabbak, amelyek talán még hatásosabbak is, de a provokatív stílust sem lehet figyelmen kívül hagyni. Valamit reagálni kell rá, azt hiszem.
A kreativitás szerkezetéről nem szeretnék elméleteket gyártani, mert nem vagyok otthon ebben a témában. Csak annyit jegyeznék meg, hogy szerintem is jogos az analóg és a digitális kettéválasztása, de ez csak egy szelete az egésznek. És nagyobb a kettő között az összefüggés, mint hogy teljesen külön beszélhetnénk ezekről.
Hogy mit tanítanak az iskolákban a számítástechnika óra keretében, az megint egy vita kiindulópontja lehet. Erről is sokat írtatok már, és egyet is értek veletek. Ki tanított volna meg minket azokra az alkalmazásokra, amik ma léteznek? Azok a pedagógusok, akik szintén alig tudtak valamit az új technológiáról? Azok a pedagógusok, akik a múlt oktatási rendszer szellemében szervezték az óráikat? Mert azt valljuk meg, még ma is eléggé problémás bevinnünk a gyakorlatba azt, hogy a gyerekeket a kiszámíthatatlan jövőre kell felkészítenünk! Amit csak úgy tehetünk meg, ha felkeltjük bennük a vágyat az önképzésre, ha motiválttá tesszük őket arra, hogy saját maguk fejlesszék tovább a tudásukat. Hát én ezt a motivációt nem kaptam meg a számítástechnika órákon. De ezt nem is nagyon várhattuk volna el tanárainktól.
Ami a felháborodását illeti azzal kapcsolatban, hogy nem használhatják jegyzetelésre a technológiát, én jogosnak tartom. Azokon az órákon, amelyeken már nem az a célom, hogy a gyerek megtanuljon írni, vagy helyesen írni, hanem az, hogy legyen jegyzete az órai anyagról, akkor nekem nem tök mindegy, hogy hova jegyzetel? Ehhez most nem fűznék többet.
Abban viszont teljesen egyetértek Csillával, hogy az óra kreativitását a tanár kreativitása alapozza meg. Az eszközök persze nem elhanyagolhatóak. Minél több eszközt képes használni, annál színesebbé teheti az órákat, és annál közelebb férkőzhet a célhoz: megtalálni a közös hangot a gyerekekkel a tanulás területén.
Utolsó dolog: a környezetvédelemmel valóban kissé távol kerültünk az előadás témájától. Mielőtt ideértem volna a videóban, az merült fel bennem, hogy vajon hány diák engedheti meg magának, hogy ilyen kütyüket vegyen. Ahhoz, hogy ez úgy működhessen, ahogy azt Krisztián talán elképzeli, a jelenleg is finanszírozási gondokkal küszködő oktatási rendszert fel kéne rázni az anyagiak terén. Ő ismertetett egy módozatot, a nyomda kihagyását. És innentől már tényleg csak egy ugrás a környezetvédelem.
Sziasztok!
VálaszTörlésKicsit késve, de én is megnéztem a videót. Egyet értek azzal, hogy a számítástechnika órákon többet kellene tanulniuk a diákoknak az IKT-s eszközökről. Nekünk a gimnáziumban például volt gépírás óra egy fél évig,ahol régi írógépeken gyakoroltunk. Akkor kicsit furcsa volt, de mostanra rengeteg hasznom vált belőle. Mivel info-osztályos voltam több informatika óránk volt, mint a többi osztálynak, de nem használtuk ki. Tanultunk a Norton Commanderről, Linuxról, használtunk régi 95-ös Windows-t is, de amit Krisztián is említett, nem tanultunk vírusirtásról, és a géppel kapcsolatos problémák kezeléséről. Jó lenne, ha a mai fiatalok tanulnának gépírást, és ha úgy van, akkor órán is használhatnák a saját IKT-s eszközüket. A környezetvédelem se rossz gondolat, de szerintem nem ez oldaná meg a problémát. A digitális bevándorlóknak sokszor nehéz átállni, és fel kellene őket készíteni az új eszközök ismeretének tanítására.