Sziasztok!
Sokszor küzdök magammal annak tekintetében, hogy miért mindig én vagyok a "lázadó", aki valahogy nem bírja a "tempót"...mégse bírom ki, hogy ne keressek elméleti támaszt az ellenvetéseimhez, a félelmeimhez. Azt hiszem az a pár bekezdés megfogalmazza helyettem az ellenvetéseimet:


"A kora gyermekkkori számítógép-használat szakmai megítélése

A kora gyermekkkori számítógép-használat témája a folyamatban lévő kutatások (pedagógia, szociológia, pszichológia, agykutatás stb.) eredményeként sok újdonságot felvonultató témának számít az egyes országok nevelési/oktatási törekvéseit vizsgálva. A legtöbb kutatási jelentés, tapasztalatokat összegző leírás azt mutatja, hogy a számítógép az óvodáskorú gyermekek képességeinek fejlesztése terén hatékonyan alkalmazható eszköz. A kutatási eredmények alapján ugyanakkor világosan látszik az is, hogy a számítógép nem megfelelő vagy túlzott mértékű használata hátrányosan befolyásolhatja a gyermeki fejlődést.4

Feltételezésünk szerint a fejlődés természetes velejárójaként a nevelés és oktatás ügyében érintett magyar szakmai közvéleményből sem hiányozhatnak az olyan viták és diskurzusok, melyek eredményeként konszenzusra juthatnak az egyes szakmai irányzatok, műhelyek, behatárolva a számítógép óvodai alkalmazásának témakörét, felderítve annak tényleges előnyeit és hátrányait. Bár az e téren folyó szakmai kezdeményezések érdemei elvitathatatlanok, nem képesek helyettesíteni a témában egyelőre hiányzó hazai empirikus kutatássorozatokat.

A számítógép mint óvodáskorban használt interaktív fejlesztőeszköz egyértelmű sikerre számíthat a jövőben. Számos vizsgálat igazolta a képességfejlesztés terén a számítógép hatékony alkalmazási lehetőségeit (digitális rajzolás, interaktív képeskönyvek, finommozgást fejlesztő játékok stb.). Különösen fontos alkalmazási területnek tekinthető a speciális igényű gyermekek számítógéppel támogatott korai fejlesztése. Még a gyermekkori számítógép-használatot egyébként feleslegesnek tekintő szakírók is elismerik a géphasználat e téren mutatkozó eredményeit, és felhívják a figyelmet a fejlesztések fontosságára. (Haugland, 1992)

Bár az eredmények magukért beszélnek, az óvodáskori számítógép-használatnak számos ellenzője is van. A kora gyermekkori számítógép-használat kockázatainak figyelembevétele érdekében érdemes röviden áttekinteni azoknak a szakembereknek az érveit, akik a kora gyermekkori számítógép-használat mellőzését vagy csökkentését tartják megfontolásra érdemesnek. A kora gyermekkori számítógép-használat hasznosságát kétkedve fogadó szakemberek nem a számítógép-használat hasznosságát bizonyító kutatási eredményeket kérdőjelezik meg, hanem a kérdéskört tágabb összefüggésrendszerben vizsgálva fejtik ki téziseiket. Fő állításuk szerint a gyermekek fejlődését leghatékonyabban támogató környezethez az iskoláskor előtt a számítógép nem tartozik hozzá. Szerintük a számító-géphasználatból eredő hasznot annak kockázatai és hátrányai ellensúlyozzák. Jellemző érveik a következőek:

– mivel a számítógép-használat csak egyéb tevékenységek háttérbe szorítása révén valósítható meg, mérlegelni kell azokat a veszteségeket is, melyekről kevés szót ejtenek azok, akik a kora gyermekkori számítógép-használat előnyeit hangoztatják: a gyermekek fizikális képességeinek fejlődését hátráltatja a monitor előtt töltött idő, mely által az össztársadalmi szinten súlyos egészségi gondokat okozó mozgáshiányos életforma kialakulása már kora gyermekkorban megkezdődik;

– az érzelmi fejlődést és a társas kapcsolatok kialakulását hátráltatja a számítógép-használat, mely alapvetően individualizáló hatású. A felnőttek és gyermekek közötti – egyesek szerint amúgy is szegényes kapcsolatokat – tovább sorvasztja a számítógépek korai alkalmazása. A számítógép a televízióhoz hasonlóan „babysitter” szerepbe kerül, csökkentve a gyerekek személyek iránti érdeklődésének intenzitását és előfordulási gyakoriságát;

– a gyermeki kreativitásra korlátozó hatással vannak a látszólag sokszínű, valójában azonban unalmasan sztereotip számítógépes oktatóprogramok;

– a számítógépes programok a valóságostól eltérő – szimulált (virtuális) – világba kalauzolják a gyermekeket. Ezáltal – a tanító szándék mellett – a gyermekek valósághoz való viszonyának átalakulása (torzulása) is megkezdődik.

A kora gyermekkori számítógép-használatot elutasítók – vagy azt csak nagyon szűk keretek között helyeslők – szerint a tanulás eredményességét az interperszonális kommunikáció hatékonyabban növeli, mint a számítógép-alapú képességfejlesztő technológiák bevezetése. Szerintük ebből eredően a nevelési-oktatási intézményeknek azon kellene fáradozniuk, hogy a pedagógusok a gyermekek személyes igényeire személyes tanulási alkalmak megteremtésével reagáljanak. Szerintük a fejlesztő hatású interaktivitásnak interperszonálisnak és nem technológiára alapozottnak kell lennie. Az erőforrások ésszerű átcsoportosításának szükségét hangsúlyozzák akkor, amikor felhívják a figyelmet arra, hogy a kora gyermekkori nevelés területén nem egyértelműen rentábilis befektetés az információs és kommunikációs technológiák alkalmazása, mely a nevelőmunkát végzők továbbképzése mellett jelentős eszköz- és szoftverberuházással is jár."