2011. október 24., hétfő

Az internetes források hitelességéről- avagy tartogat-e számunkra veszélyeket a világháló

Már hosszú ideje gondolkozom ezen a bejegyzésen. Valójában még egy Lacus által felvetett gondolatból jutottunk idáig; az interneten terjengő nem éppen tudományos tényekkel alátámasztott érvelések befolyásolják-e gondolkodásunkat, személyiségünket (akár észrevétlenül is)?

Szerintem elég fontos a téma ahhoz, hogy ne csak lábjegyzetben (vagy a megjegyzések rovatban) beszéljünk róla.

Én úgy gondolom, hogy a forrás hitelességétől függetlenül komoly befolyással bírnak a világhálón terjengő körlevelek, továbbküldős, lájkolható bejegyzések. És ami tényleg nagyon veszélyes, hogy mindenkihez eljutnak, akár többször is, így akár tudat alatt is befolyásolják elménket.

Ezen a ponton merül fel egy fontos kérdés; vajon tényleg mindenkit és minden esetben befolyásolhat egy interneten terjengő maszlag, vagy képesek vagyunk szelektálni?
Természetesen úgy gondolom, hogy vannak olyan emberek akiket megtanítottak gondolkodni, felülvizsgálni, vagy ellenőrizni a körülöttük lévő világban megjelenő elméleteket, de az internet robbanásszerű terjedésének köszönhetően, nem volt elegendő időnk arra, hogy kellőképpen felfegyverkezzünk ezek ellen. Rengetegen vannak akik bedőlnek bizonyos közösségi hálókon terjedő eszmefuttatásoknak, melyek olyan távol állnak az igazságtól, mint Makó Jeruzsálemtől, mégis megmozgatnak bennünk valamit, mert az ÉRZELMEINKRE próbálnak hatni.

Egy elég szélsőséges példa jutott erről eszembe. Az 1930-as évektől, Hitler hatalomra kerülésekor, elkezdett terjengeni az az elmélet, mely szerint születnek a világra értékes és kevésbé értékes emberek. Ha jobban belegondolunk, akkor mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz. Bármely emberi élet lehet éppoly értékes, mint a másik függetlenül attól, hogy aki éli azt az életet; szőke, vörös, barna, fekete, gazdag vagy szegény, kisebbséghez tartozó vagy nem, esetleg fogyatékos vagy ép, öreg, vagy fiatal. Az emberi élet értékességét nem a fentebb felsorolt tulajdonságok határozzák meg. Mégis eljutott odáig az emberiség, hogy egy évtized alatt embermilliókat sikerült kegyetlenül megkínozni és megölni. S mindezt egy hiteltelen, tudományos tényekkel alá nem támasztható elmélet; az árja fajelmélet miatt.
Na itt merül fel bennem a kérdés, hogy számít-e az embereknek, hogy amit hallanak, az kitől jön, honnan ered, és van-e bármi igazságtartalma?
Hiszen sokan beálltak a sorba és gyilkolták embertársaikat, csak azért mert valaki azt mondta nekik, hogy ők nem értékes emberek, nem számít az életük, és az egész világnak jobb lesz a sora, ha eltörlik őket a föld színéről. Így történhetett meg, hogy megölték a fogyatékosokat, krónikus betegeket, öregeket, cigányokat, zsidókat és mindazt, aki az útjukban állt.
Valahogy sikerült az emberek gondolkodását megmételyezni. (Vagy nem kell túl mélyre ásnunk tanulmányainkban, ott a Milgram-kísérlet is, ami az emberi elme befolyásolhatóságát bizonyítja.)

Azt hiszem, nincs ez másként az internettel sem. Persze nem vagyok internetszkeptikus, hiszen állandóan használom én is, és rengeteget segít a hétköznapi ügyeink lebonyolításában, a tanulásban, vagy a kapcsolattartásban is. Mégis ott lappang valami a világhálón. Talán lehet, hogy a kollektív felelősség vagy a konformitás fogalmával tudnám a legjobban leírni. Hiszen, ha az egyik lájkol valami blődséget, akkor a másik és a harmadik is, ha az egyik megoszt valami téveszmét, akkor akik olvassák, miért kételkedjenek benne. Persze vannak iskolázott, művelt, vagy éppen csak kellő józan paraszti ésszel rendelkező emberek, akik valahol ráéreznek arra, hogy mi elfogadható, és mi nem az, de sajnos nem ők vannak többségben.
Például szolgálnak azok az internetes hőbörgések is, mint a "Tüntessünk és lázadjunk a médiatörvény ellen", aztán felvonulnak, tüntetnek és lázadnak, és végül, amikor megkérdezik tőlük, hogy valójában melyik pontja ellen tüntetnek és lázadnak, kiderül, hogy sokan nem is tudják. (Ez ténylegesen megtörtént eset.) Persze ezzel most nem a médiatörvényről akarok vitát nyitni :)
Vagy másik ártatlannak tűnő, mégis az emberi konformitást kiválóan mutató jelenség, amikor fb-on az ismerősök azért könyörögnek, hogy szavazz erre, vagy szavazz arra, már csak pár lájk hiányzik a győzelemhez. És mi (akinek nem ige, ne vegye magára) "birkák", szavazunk és lájkolunk, gondolkodás nélkül. Pont múlt héten esett meg, hogy Lacus mindenkit elszántan biztatott, hogy szavazzon az önkéntességet támogató és képviselő csoportra. Sokáig nem szavaztam, mert nem volt időm végigböngészni a programot, és nem fogok csak azért lájkolni valamit, mert valaki azt ajánlja. Először elolvastam, hogy miről is van szó, aztán szavaztam, és nem azért, mert nem bízom Lacus ítélőképességében, hanem azért, mert pont az tesz minket emberré, hogy képesek vagyunk gondolkozni és saját véleményt kialakítani. Valahogy mégis azt érzem, hogy ez kezd kihalni belőlünk.

Nem mondom egy szóval sem, hogy erről az internet tehet...
Akkor viszont mi? Hogy jutottunk idáig? Vagy mindig ilyen volt a világ? Jobba meggondolva talán igen, mindig ilyen volt. Voltak vezetők és voltak (orruknál fogva) vezetettek. :)
Érdekel ezzel kapcsolatban mások véleménye is!

9 megjegyzés:

  1. Két helyen is kimaradt egy-egy "n". :) A becsületes megtaláló dicséretben részesül! :D

    VálaszTörlés
  2. Hm... szerintem ez a jelenség mindig is létezett, talán csak annyiban tűnhet újnak, hogy az internet kicsit felgyorsította, illetve, hogy könnyebben, gyorsabban terjed a neten (egyszerűen azért, mert a neten mindent könnyen és gyorsan meg lehet osztani nagy tömegekkel).
    Egyébként vicces, amit a Lacus fb-os felhívásával kapcsolatban írtál, mert én is mindig ezt csinálom - bár személy szerint én inkább egyfajta lelkiismereti kérdést csinálok abból, hogy mihez adom a nevem/szavazatom.

    És már sokszor beszéltünk róla, de újra meg újra ide jutok magam is: hihetetlenül nagy szükség van arra, hogy a gyerekeket megtanulják kritikusan kezelni az interneten keringő tartalmakat (és itt nem csak a "hülyeségekre" érdemes gondolni, hanem pl. közveszélyes eszmerendszerek termékeire is, amikbe szintén bármikor belefuthat bárki).
    Egyébként hozzátenném, hogy annak ellenére, hogy a kritikus gondolkodás vagy a tudatos internetkezelés ennyire kiemelt téma, ahogy most hirtelen végigpörgetem a fiatal ismerőseimet (most 12-15 évesek) egyiküknél sem látom, hogy ez a fajta hozzáállás meglenne. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy ma Magyarországon mennyire elterjedt az iskolákban erről beszélni, vagy ezt a kérdéskört hogyan dolgozzák fel (ha feldolgozzák).
    Tud erről valaki valamit?

    VálaszTörlés
  3. Én most testközelben az öcsémet látom (13), aki néhány hete regisztrált a facebook-ra, és pont ma beszélgetéseink kapcsán kérdezgettem róla, hogy hogyan és mire használja. Eddig nem jelentkezett fel, mert a szüleim nem engedték, de a saját bevallása alapján ez nem bántotta( nem azért mert vaskalapos konzervatívak a szüleim, be van nálunk vezetve az áram:). Elvileg 13 év alatt nem is enged regisztrálni a fb, de a rátermett gyerekek ezt könnyen ki tudják kerülni, ha akarják..:)
    Azt mesélte, hogy a tanárok nem beszélnek arról, hogy hogyan lenne jó, vagy mire kéne figyelni a fb-on. Vannak, akik némi iróniával beszélnek róla, vannak akik fenn vannak, sőt egyes tanárok az ismerősei, ami azért mindenképpen egy szűrőként működik. Igazából arra voltam kíváncsi, hogy "tanítják"-e őket a fb-ra tanárok....hát, náluk külön nem.

    VálaszTörlés
  4. http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=HS22E_IcSug

    Ez a videó szerintem pont a kamaszok facebook használatát "parodizálja", vagy inkább azt, hogy mennyire nem tudják megfelelően használni...
    Bár szerintem tele van erős túlzásokkal és persze nem marad el a demagógia sem...

    VálaszTörlés
  5. Érdekes témát feszegettek. Én is egyetértek azzal, hogy ez nem új keletű probléma. A mai világban mind a világhálón, mind a „való világban” az információáramlás lassan követhetetlen. Ráadásul az sem mindegy, hogy ki, mit, milyen célból használ fel. És szerintem ez az, amit sokszor szinte lehetetlen kiszűrni.

    Úgy vélem, az emberekben eredendően benne van a hajlam a manipulálhatóságra. Természetesen ennek mértéke nagyon sok külső és belső hatástól függ.
    Egy példát mondanék, ami kivételesen nem kapcsolódik az internethez:): nem olyan rég halottam, hogy egy csaló több millió forintért adott el hatóanyag mentes pirulákat egy mellrákos nőnek, aki végül meghalt.
    Nos, itt egy felnőtt nő, aki orvosi segítség helyett, több millió forintot feláldozva elvakultan hitt olyan pirulák erejében, amelyek semmiféle jótékony hatással nem rendelkeztek.
    Kívülállóként, legalábbis számomra döbbenetes, hogy hogyan lehet egy hozzá nem értő embernek ekkora befolyása egy felnőtt emberre.
    Ennek a hátterében mindenesetre feltételezhető, hogy a kétségbeesés, az élni akarás és a teljes bizalom megadása a „gyógyulást biztosító” csalónak, tette a nőt ennyire elvakulttá. Ez az érzelmi töltet a tudatos gondolkodást, a megfelelő következtetést és ítéletalkotást képes volt teljesen leblokkolni.

    Szerintem ez borzasztó veszélyt jelenet napjainkban. Ha valaki egy picit is fogékony a megtéveszthetőségre, bármilyen ok is áll a háttérben, az potenciális „áldozat” lehet.
    Ezért nagyon lényeges, hogy a tudatos gondolkodást, a kritikus szemmel történő vizsgálódást minél hamarabb elkezdjük a fiataloknál megalapozni, hogy felnőttként hasznosan tudják egy-egy kritikus helyzetben a tanultakat felhasználni.
    Bár a fentebb említett példa a való világban történt meg, a világháló szerintem még komolyabb veszélyeket rejt, mégpedig azért, mert a mai tinédzserek többsége ebben a környezetben nő fel és információt a legtöbb esetben először a világhálóról szerez. Ha pedig a kapott információt nem képes megfelelően szűri, akkor ez gondolkodásmódját, a világról alkotott képét negatív irányba befolyásolhatja.
    És itt kerül képbe elsődlegesen a család és másodlagosan a pedagógus szerepe, akik ezt a „szűrést” képesek kialakítani.
    Ha a pedagógusok a szülőkkel együttműködve segítik a tanulók gondolkodását formálni, a pedagógus aktív figyelme a világhálóra is kiterjed, és az ott szerzett tapasztalatokat képes az órákba beépíteni (pl. hiteles forrásokkal megismertetni a tanulókat), akkor véleményem szerint változna a tinédzserek beállítódása az információval szemben, és nem mindent fogadnának, vagy nem fogadnának el igaznak.

    VálaszTörlés
  6. A központi kérdés az információ-kezelés, -szűrés, kritikai értékelés stb. megtanítása a gyerekeknek a hozzászólások szerint is. Szerintetek hogyan kellene ezzel foglalkozni az iskolákban? Milyen formákban, módokon lehetne ezt megvalósítani, Milyen meglátásaitok vannak erről?

    VálaszTörlés
  7. jó kérdés..:)

    azon gondolkodtam, hogy pl. engem tanított-e valaha valaki arra, hogy "hogyan" használjam az internetet. Egyelőre nem jutott eszembe konkrét példa.
    Valószínűleg az én ötletemnél létezik didaktikai szempontból jobb megoldás is, de arra gondoltam, hogy lehet, hogy én elrettentő példákkal érzékeltetném először azt, hogy nem szabad mindent elhinni. Olyan jellegű esetekkel, amit pl. Csilla is írt, vagy az internetes vásárlásokkor felbukkanó csalókról. Rengeteg olyan körlevelet kapok még ma is, hogy: küldd tovább különben szerencsétlenség fog érni/meghal valakid/rád szakad az égbolt..és ennek minden verzióját. Ez még akkor is, ha tudom, hogy mekkora őrültség, hat rám, és tudatosan kell ez alól a hatása alól kivonni magam. Tehát először egyfajta 'kételkedő szemléletet' próbálnék kialakítani.
    Ugyanis azt eldönteni, hogy a "szakszerűnek" tűnő szövegek közül melyik tényleg az, talán még nehezebb. Felismerni, hogy melyek a pontos hivatkozások, kik azok a referencia személyek, akik szavának általában hinni lehet..
    Néha még a Wikipédián is hibás információkat tesznek közzé..
    Ebben lehet, hogy egyfajta jártasságra kell szert tenni, amit például úgy "fejlesztenék", hogy kutatómunkát adok ki a diákoknak, amelyben egy megadott témához kell, az internetről forrásokat,gyűjteni és feldolgozni. Amennyiben ez a gyűjtőmunka tovább terjed mint a google-on talált első három cím elolvasása, ők is szembesülnének azzal, milyen sokféle, minőségű, tartalmú információt lehet valamiről olvasni.

    De várom az ötleteket én is!!!!

    VálaszTörlés
  8. Hát igen, sokszor könnyebb megtervezni, hogy mit is szeretnénk, mint kivitelezni. Az első lépés szerintem is az információkezeléshez szükséges (ahogy Borka fogalmazott) „kételkedő szemlélet” kialakítása.
    Én is Borkához hasonlóan járnék el. Különböző témákat a tanulók az internet segítségével önállóan, vagy csoportos formában dolgoznának fel. Ezt követően az információkat az órákon egymással is megosztanák. Én kezdetben a tanulók érdeklődésével kapcsolatos témákat választanék. Szerintem, ha a diákok a saját bőrükön tapasztalják meg, milyen sok különböző minőségű oldal található az interneten, akkor a későbbiekben sokkal tudatosabban fogják tudni kezelni a feléjük áramló információtömeget.
    Ha egy szintet nehezítenék a feladaton, akkor a tanulók egy vita keretében ütköztethetnék ismereteiket. Itt felhasználhatják álláspontjukhoz az olvasottakat, melyekről akár már a vita során bebizonyosodhat, hogy nem teljesen megbízhatóak. Ezzel a tanulók számára is világossá válhat a források hitelességének mértéke.

    VálaszTörlés
  9. Sziasztok!

    Nagyon érdekes témával foglalkoztok. Melyik az az információ, amit el lehet hinni, és melyik az, amit nem? Csak felötlött bennem, hogy mi van a mesékkel, ha már ezzel kapcsolatban írom a szakdogámat. A gyerekek állítólag nagyon is jól tudják, hogy mi a mese és mi a valóság, vagyis mi a különbség a kettő között. Mégis hisznek a mesékben, vagyis talán pontosabban abban, amit üzennek. Miért? Mert szeretnének hinni benne. És ezt soha nem szabad kiölni belőlük.
    Az viszont elvitathatatlan, hogy meg kell tanulniuk egyfajta kritikai gondolkodást. De ez talán már bennük is van, ha a mese és a valóság különbségére gondolunk. Legalábbis jó esetben:) Persze a neten található információk és a mesék nagyban eltérnek egymástól. Sok információ egészen valósághű. Meg lehet próbálkozni az elrettentő példákkal is, de én talán először az általános gondolkodási képességeiket fejleszteném. Olyan feladatokat adnék nekik, ami próbára teszi őket, és amihez nem feltétlenül kell információkat gyűjteniük, mert mindenük megvan a megfejtéshez, csak össze kell őket rendezniük. A problémamegoldásukat fejleszteném, miközben igyekeznék nagyon sok mindent megtapasztaltatni velük. Tréfás rejtvényekre, talányos feladatokra, és ezekhez hasonlókra gondolok gondolok. Az lenne a célom, hogy rávezessem őket, hogy bármihez is kezdenek, először használják a saját eszüket, gondolkodjanak, készítsenek tervet. Nekünk is úgy kellett fogalmazást írnunk, hogy először készítettünk egy vázlatot. Tudom, ezek messze állnak a végső célunktól, de ha a gyermek megtanulja használni az eszét, megtanul gondolkodni, akkor ez valószínűleg életének minden területén megnyilvánul majd: infók gyűjtése a netről, infók hallása másoktól, gyanús házaló kopogtatók... Bár utóbbihoz talán emberismeret is kell (sőt, talán mindhez), de ezt is be lehetne építeni a nevelésbe (arcjátékok, dramatizálás, mesék és történetek eljátszása...).
    A kérdés és a feladat összetett, és a válaszom csak egy szeletre ad (ha egyáltalán ad) megoldást, de én mindenképpen az általános gondolkodási képességüket treníroznám először.

    VálaszTörlés