Oh...sok helyen terjengenek ilyen, és ehhez hasonló "dolgok". Persze jó dolog a nosztalgia, de nem szeretem, amikor demagógia társul hozzá. Ez alatt azt értem, hogy azon sápítozunk, hogy "ez az elpuhult következő generáció, amelyik a számítógépen és a tévén nő fel, és mindig be van dugva a füle, már nem hajlandó ceruzával visszatekercselni a magnószalagot sem, mert annyira elvetemült..." Igen, mi meg soha nem fogjuk megtudni, milyen két kővel tüzet csiholni...Ez a világ változásaiból ered. Tudom, hogy Lacus nem a fent említett rossz szándékkal vetette fel a témát, de sajnos tényleg vannak olyanok, akik emiatt komolyan azt gondolják, hogy a fiatalabb generációk lustasága és elvetemültsége miatt változott meg így a világ.
Igen, Anna, jól látod. Épp ezért kérdeztem én is, hogy mi az az előző generáció (akik most ezeket a sokszor demagógiával körített mondatokat mondhatják) életében, amivel kapcsolatban a mi/ti szüleinknek/szüleiteknek mondhatnak hasonlókat az őket megelőző generáció tagjai. (Most látom, hogy rosszul írtam ezt a másik hsz-ben...a ragozás lemaradt :) )
A témához lazán kapcsolódik, de a múltkor jártam úgy, hogy a kislányom, Alina (6 és fél) hazahozta az angol füzetét, amiben fénymásolt képek voltak. Csupa olyan tárgy képe, amiről órán beszéltek. Rámutattam az utolsó képecskére, amin egy olyan régi típusú telefon volt, amit tekerni kellett, nem nyomogatni. Megkérdeztem Alinától, hogy tudja-e, hogy az mi. Persze fogalma sem volt... Ezt csak azért meséltem el, mert a másik oldalról nem árt, ha követjük a változásokat, mert nosztalgia ide vagy oda, egy tekerős telefon képe ugyanúgy nem mond semmit egy mai gyereknek, mint mondjuk a Bambi nekem. A gyerekekkel való foglalkozás során erre nagyon oda kell figyelni!
http://napinemszar.hu/like.php?l=1800 Na az ilyen, és ehhez hasonló demagóg, bugyuta, bosszantó írásokról beszélek. És az a szomorú, hogy komolyan is gondolják, hogy mekkora "királyok" vagyunk, azért, mert korábban születtünk pár évtizeddel...
:) Anna, nézd meg a forrását... pont ilyenek miatt is fontos az információk közötti szelekció, a hiteles források fontossága. Ezeket is tanulni kell és pedagógusként nekünk tanítani a gyerekeknek. Hogy ne vegyék készpénznek azt a demagóg, bugyuta, bosszantó írást. (és persze az nincs benne, hogy ez a generáció neveli/nevelte azt a generációt, amelyet szid...)
Persze, tisztában vagyok a forrás hiteles és tudományos tényekkel alá nem támasztható erejével :)Nem is azzal van a gond...Hanem, hogy naponta kapok, látok ilyeneket "fészbukon", meg körlevélben, és akik küldik, sajnos komolyan gondolják. Érdemes megnézni, hogy hányan "lájkolják", vagyis azonosulnak vele. Úgyhogy azt gondolom, hogy sajnos ma már nem a forrás megbízhatósága számít, hanem az, hogy hány emberhez jut el. És ez bizony eljut, minden internetezőhöz, akik gondolkodás nélkül, vörösödő fejjel elítélik a mai kor gyerekeit és fiataljait, és el sem gondolkoznak azon, hogy ők mennyire utálták, amikor gyerekként azt hallgatták a szüleiktől, nagyszüleiktől, hogy "bezzeg az én időmben!" Ilyenkor elgondolkozom, hogy felnőttként miért felejtik el olyan sokan, hogy milyen gyereknek, vagy kamasznak lenni, és miért nem jut eszükbe soha, hogy pont ilyenek voltak ők is, csak egy kicsit más környezetben.
Azzal vitatkoznék picit, hogy ma már nem számít a forrás megbízhatósága, hanem csak az, hogy hány emberhez jut el. Ha a forrásról tudjuk, h nem megbízható, hülyeségeket, blődségeket lehet ott olvasni, akkor megkapjuk, elolvassuk, mosolygunk egyet, és kidobjuk a kukába. Már ha megtanultunk különbséget tenni fontos és nem fontos, tartalmas és nem tartalmas, értékes és kevésbé értékes, hiteles és kevésbé hiteles között. Viszont ezt magunktól aligha tanuljuk meg, erre meg kell tanítani bennünket, mint ahogyan minden másra is, függetlenül attól, hogy az egyéábként mekkora körhöz jut el vagy nem. Ha valaki szeméyles találkozáskor mond nekünk valamit, azt sem az alapján értékeljük, hogy hány embernek mondta még el rajtunk kívül, mennyi emberhez jutott el...nem? Hanem a tartalma alapján döntjük el, értékeljük a hallottakat, összevetjük korábbi ismereteinkkel, értékrendünkkel stb. A kettő között a közeg az eltérő, de számít-e önmagában a közeg szerepe a tartalom értékelésében, az információ szlekciójában? Mit gondolsz Anna, mit gondoltok, többiek?
Mondjuk nem is funkciójukból eredő kapcsolat volt közöttük... :)
VálaszTörlésÉs olyat tudtok mondani, amire a mi (ti) szüleink (szüleitek) mondhatnák ugyanezt?
A tekercses magnószalag vagya traubi szóda (az igazi), úttörőáruház, skálakópé, szmüszi...stb.
VálaszTörlésOh...sok helyen terjengenek ilyen, és ehhez hasonló "dolgok". Persze jó dolog a nosztalgia, de nem szeretem, amikor demagógia társul hozzá. Ez alatt azt értem, hogy azon sápítozunk, hogy "ez az elpuhult következő generáció, amelyik a számítógépen és a tévén nő fel, és mindig be van dugva a füle, már nem hajlandó ceruzával visszatekercselni a magnószalagot sem, mert annyira elvetemült..." Igen, mi meg soha nem fogjuk megtudni, milyen két kővel tüzet csiholni...Ez a világ változásaiból ered. Tudom, hogy Lacus nem a fent említett rossz szándékkal vetette fel a témát, de sajnos tényleg vannak olyanok, akik emiatt komolyan azt gondolják, hogy a fiatalabb generációk lustasága és elvetemültsége miatt változott meg így a világ.
VálaszTörlésIgen, Anna, jól látod. Épp ezért kérdeztem én is, hogy mi az az előző generáció (akik most ezeket a sokszor demagógiával körített mondatokat mondhatják) életében, amivel kapcsolatban a mi/ti szüleinknek/szüleiteknek mondhatnak hasonlókat az őket megelőző generáció tagjai. (Most látom, hogy rosszul írtam ezt a másik hsz-ben...a ragozás lemaradt :) )
VálaszTörlésA témához lazán kapcsolódik, de a múltkor jártam úgy, hogy a kislányom, Alina (6 és fél) hazahozta az angol füzetét, amiben fénymásolt képek voltak. Csupa olyan tárgy képe, amiről órán beszéltek. Rámutattam az utolsó képecskére, amin egy olyan régi típusú telefon volt, amit tekerni kellett, nem nyomogatni. Megkérdeztem Alinától, hogy tudja-e, hogy az mi. Persze fogalma sem volt... Ezt csak azért meséltem el, mert a másik oldalról nem árt, ha követjük a változásokat, mert nosztalgia ide vagy oda, egy tekerős telefon képe ugyanúgy nem mond semmit egy mai gyereknek, mint mondjuk a Bambi nekem. A gyerekekkel való foglalkozás során erre nagyon oda kell figyelni!
VálaszTörléshttp://napinemszar.hu/like.php?l=1800
VálaszTörlésNa az ilyen, és ehhez hasonló demagóg, bugyuta, bosszantó írásokról beszélek. És az a szomorú, hogy komolyan is gondolják, hogy mekkora "királyok" vagyunk, azért, mert korábban születtünk pár évtizeddel...
:) Anna, nézd meg a forrását... pont ilyenek miatt is fontos az információk közötti szelekció, a hiteles források fontossága. Ezeket is tanulni kell és pedagógusként nekünk tanítani a gyerekeknek. Hogy ne vegyék készpénznek azt a demagóg, bugyuta, bosszantó írást. (és persze az nincs benne, hogy ez a generáció neveli/nevelte azt a generációt, amelyet szid...)
VálaszTörlésPersze, tisztában vagyok a forrás hiteles és tudományos tényekkel alá nem támasztható erejével :)Nem is azzal van a gond...Hanem, hogy naponta kapok, látok ilyeneket "fészbukon", meg körlevélben, és akik küldik, sajnos komolyan gondolják. Érdemes megnézni, hogy hányan "lájkolják", vagyis azonosulnak vele. Úgyhogy azt gondolom, hogy sajnos ma már nem a forrás megbízhatósága számít, hanem az, hogy hány emberhez jut el. És ez bizony eljut, minden internetezőhöz, akik gondolkodás nélkül, vörösödő fejjel elítélik a mai kor gyerekeit és fiataljait, és el sem gondolkoznak azon, hogy ők mennyire utálták, amikor gyerekként azt hallgatták a szüleiktől, nagyszüleiktől, hogy "bezzeg az én időmben!" Ilyenkor elgondolkozom, hogy felnőttként miért felejtik el olyan sokan, hogy milyen gyereknek, vagy kamasznak lenni, és miért nem jut eszükbe soha, hogy pont ilyenek voltak ők is, csak egy kicsit más környezetben.
VálaszTörlésAzzal vitatkoznék picit, hogy ma már nem számít a forrás megbízhatósága, hanem csak az, hogy hány emberhez jut el. Ha a forrásról tudjuk, h nem megbízható, hülyeségeket, blődségeket lehet ott olvasni, akkor megkapjuk, elolvassuk, mosolygunk egyet, és kidobjuk a kukába. Már ha megtanultunk különbséget tenni fontos és nem fontos, tartalmas és nem tartalmas, értékes és kevésbé értékes, hiteles és kevésbé hiteles között. Viszont ezt magunktól aligha tanuljuk meg, erre meg kell tanítani bennünket, mint ahogyan minden másra is, függetlenül attól, hogy az egyéábként mekkora körhöz jut el vagy nem. Ha valaki szeméyles találkozáskor mond nekünk valamit, azt sem az alapján értékeljük, hogy hány embernek mondta még el rajtunk kívül, mennyi emberhez jutott el...nem? Hanem a tartalma alapján döntjük el, értékeljük a hallottakat, összevetjük korábbi ismereteinkkel, értékrendünkkel stb. A kettő között a közeg az eltérő, de számít-e önmagában a közeg szerepe a tartalom értékelésében, az információ szlekciójában? Mit gondolsz Anna, mit gondoltok, többiek?
VálaszTörlés