Sziasztok!
A lényeg. Milyen kapcsolat van az ember online, illetve offline személyisége között? Nem tudom, lehet-e ezeket a kifejezéseket így használni. Arra gondolok, hogy az ember személyisége megnyilvánul-e a Facebook-on. Persze azt lehet látni (aki közzé teszi), hogy ki milyen zenét szeret, de én most nem erre gondolok. Sokkal inkább érdekes az, hogy az illető közzé teszi-e egyáltalán, hogy milyen zenét szeret. Vagy lájkol-e dolgokat. Szerintetek akiről sok ilyen jellegű információt meg lehet tudni, az a való életben is ennyire nyíltan vállalja, és "közzé teszi" az ízlését? Vagy éppen azért rak ki ilyen dolgokat, mert az életben nem meri (akarja?) ezeket felvállalni és így könnyebben megy neki? Több ilyen kérdés is felmerült bennem, ezeket próbálom meg leírni, ha eszembe jutnak. Ha valaki sokat használja a Fb-t, az azt jelenti, hogy amúgy nem él közösségi életet, vagy éppen az ellenkezője igaz: aki az életben is aktív a közösségben az aktív Fb-on is? Lehetséges-e, hogy valaki Fb-on teljesen más, mint igazából? Vagy amilyen személyiség vagy, az jelenik meg a Fb-on is? Mondjuk visszahúzódó, csendes megfigyelő lehet valaki a való életben, akkor valószínűleg Fb-on sem tesz közzé semmit, csak elolvassa, mit írnak mások (például én is fenn vagyok, de nem igazán csinálok ott semmit). Vagy ha valaki hangadó az osztályteremben, az Fb-on is sokat ír ki (mondjuk jelentéktelen dolgokat)? Ti megfigyeltétek már, hogy az ismerőseitek hány százaléka az, aki ki is ír/meg is oszt valamit, és kik azok, akiktől soha nem jön bejegyzés? Tudtok párhuzamot állítani az offline és az online viselkedésük között? Vagy például ki mennyi és milyen képet tesz ki magáról. Ez szerintem jól tükrözheti a személyiséget, ki mennyire akarja magát megmutatni. És az elárul valamit, hogy kinek mennyi ismerőse van? Hogy milyen témájú bejegyzéseket ír? Hogy mire használja a Fb-t (levelezés, barátok felvétele/megkeresése, fotók megosztása, videók/cikkek megosztása, üzenőfalra írás, program szervezés stb.)?
Mindezek a kérdések azért merülhetnek fel, mert sok olyan véleményt lehet hallani, hogy a Fb milyen rossz hatással van a gyerekekre. De valóban lehet azt mondani, hogy a Fb változtatja meg a gyerekek offline életét/viselkedését, vagy éppen ellenkezőleg, amilyen a gyerek (felnőtt) offline, olyan lesz az online világban is? Vagy esetleg a kettő hat egymásra? El tudom képzelni, hogy valaki elég visszahúzódó, de mondjuk a Fb-on meg tudja mutatni, milyen is valójában. Erre ha pozitív visszajelzéseket kap, akkor talán a való életben is egyre könnyebben és könnyebben megnyilvánul. De egy negatív hatásról is nagyon sokat hallok mostanában, a Fb féltékenységről (ezt sem tudom, hogy szokták mondani). Ilyenkor ez ember más embereknek a bejegyzéseit, képeit, barátait, családi állapotát stb.-t nézegetve egyre rosszabbul és rosszabbul érzi magát, féltékeny más emberekre, hogy ők milyen szépek, mennyi barátjuk van, mióta van már kapcsolatban. Ez sok fiatalnak okoz manapság keserűséget, dühöt azt hiszem. Mit lehet ezzel kezdeni?
Nos, hirtelen ennyi jutott így elsőre eszembe, de biztosan sok példa beugrik Nektek is, kíváncsi lennék, ki hogy látja ezeket a dolgokat!
Nagyon érdekes kérdéseket vetsz fel, Szani, kíváncsi vagyok, milyen meglátásaik vannak a többieknek is ezzel kapcsolatban. Ez a kérdés összetettebb annál, semhogy egy-két tuti válasszal meg lehessen válaszolni a felvetett kérdéseidet. A Facebookon van egy csoport, amihez bárki csatlakozhat, és a Facebook használatával kapcsolatos kutatással foglalkozik, azzal kapcsolatos felvetésekről beszélgetnek ott. Érdemes megnézni. http://www.facebook.com/groups/130556217007427/
VálaszTörlésNekem ebben a kérdésben kulcsfontosságú a "Ki mire használja a facebook-ot?" kérdés. Mondok egy példát: sok ismerősöm a barátokkal való kapcsolattartásra használja, tehát:
VálaszTörlés1. Nem igazol v. jelöl be olyanokat, akiket nem tekint a privát életéhez tartozónak (pl.: munkatársakat, főnököket...stb.)
2. Szinte kizárólag magánjellegű posztokat és fényképeket oszt meg.
Egy másik ismerősöm arra használja, hogy a munkájához szükséges hálózatépítésre (és barátokra), tehát:
1. sok olyan ismerőse van, aki nem közeli barátja, inkább ismerőse és a kapcsolatuk inkább társasági (társadalmi), semmint baráti.
2. főként olyan dolgokat oszt meg, amik felvállalhatóak (tehát nem teszi fel a 12. évvégi kirándulás részeg képeit), mert nem mindegy, ezek az emberek mit tudnak és mit nem róla.
Persze ez sem ennyire fekete-fehér: leginkább vegyes a csoport.
Abban szinte biztos vagyok, hogy a személyiség is közrejátszik. Ahogy a kérdéseket írtad, elkezdtem gondolkozni, vajon azok az ismerőseim, akik kissé zárkózottabbak, milyenek a facebookon? És nagyjából azonos az aktivitásuk, nyitottságuk is. Olyat nem találtam köztük, aki a való életben visszahúzódó, de a facebookon nagyon "nyomulna".
Érdekes, hogy pont most vetetted fel a témát. Reggel a beszélgetőkörben (Gyermekek Háza 2. osztály) is szóba került a Facebook. Kicsit meglepődtem,hogy 7-8 éves gyerekek, teljesen normális családi háttérrel, simán Facebookoznak. Nem azért, mert valami bűnös dolognak tartom, csak nem igazán tudom elképzelni, hogy mit csinál egy másodikos a Facebookon?
VálaszTörlésÉrdekes felvetés az is, hogy mennyit árul el rólunk a profilunk, vagy egyáltalán a virtuális viselkedésünk. Szerintem rengeteg dolog kiderül rólunk. Sok ismerősömről derült ki például számomra, hogy milyen is a munkahelye valójában. Például, aki minden túlzás nélkül 2 percenként kitesz valami elképesztő eszetlenséget, helyesírási hibákkal tarkítva, biztos vagyok benne, hogy nem a főnökök álma...és ezt nem rossz indulatból mondom, mert volt, hogy közelebbi rokontól megkérdeztem, hogy ennyire unatkozik a munkahelyén, hogy egész nap a Facebookon lóg és a válasz igen volt...És ez csak egy, a sok árulkodó jel közül. Hiszen sokat elmondanak rólunk a fényképeink, hogy miket kedvelünk, hova jártunk iskolába, kik a rokonaink stb...Amit szerintem feltétlen szem előtt kell tartani, főleg nekünk, akik hamarosan munkát fogunk keresni, hogy mit árul el rólunk az adatlapunk. Ugyanis eljutottunk odáig, hogy ma első dolguk a munkáltatóknak, hogy az önéletrajz elolvasása után lecsekkolják a lehetséges delikvenseket. Szóval az igénytelen, bemozdult, tükörben vakuzós, a házibuliban kicsi a rakás legalján fetrengős képek nem tesznek túl vonzóvá senkit.
Szintén érdekes jelenség a Facebook féltékenység, amit felvetett Szani. Szerintem ez egy nagyon is létező fogalom. Hányszor kellett már végiglapozgatnom barátnőm új barátainak a régi barátnőinek a fényképeit, és megmondani, hogy adnak-e okot féltékenységre...és akkor ez még csak egy sok közül...
Ami még figyelemreméltó lehet a Facebook-kal kapcsolatban; a Facebook-bűnözés. Állítólag már vannak olyan profi bandák, akik mások adatlapját figyelik, pl. hol lakik, van-e kép a lakásról/házról, milyen gyakran utaznak külföldre, mennyire lehetnek gazdagok az ékszereik, kocsijuk, telefonjuk alapján (mindez a képekből kiderülhet), aztán egy hosszabb útjukról arra jönnek haza, hogy valaki kirámolta őket. Nem tudom, tényleg létezik-e a bűnözésnek ez az ága, de kétség kívül, elég ijesztő. Szóval mindenképp érdemes meggondolnunk, hogy mit szeretnénk, ha az adatlapunk elárulna rólunk!
A facebook bűnözésről jut eszembe: egy ismerősöm (akinek egyébként számtalan ismerőse van a facebook-on) élete nagy napjának (esküvő) időpontját a fb-on is közzétette. Mivel az illető férfi családja miskolci, az esküvő pedig Budapesten volt, több sem kellett, amíg a család vígan ünnepelt, kipakolták a miskolci házat, tudván,h.másnak reggelig úgysem lesz senki otthon..Szóval érdemes odafigyelni, hogy például, ha családi nyaralásra megyünk egy hétre, ezt ne jelezzük "barátainknak" előre..
VálaszTörlésA fb féltékenységgel kapcsolatban pedig saját tapasztalataim is vannak. Nem egyszer előfordult, hogy amikor valami vizsgára kellene készülni, vagy kevésbé érdekes beadandót készíteni (tehát fontos,h.internet, legalábbis gépközelben legyünk), gyakran elfog a kísértés, hogy néhány megírt bekezdés után-kikapcsolódás gyanánt- fel-fel látogassak a fb oldalra,hogy megnézzem történt- e azóta valami izgi.
Egészen konkrétan volt egy olyan alkalom, hogy nem bírtam abbahagyni, és már lényegében minden "érdekes" ember összes képét megnéztem, amelyek különböző világ-körüli utazásokról, fergeteges partikról, csodálatos tájakról stb..szóltak. Én pedig egyre nyomorultabbul kezdtem érezni magam, hogy bezzeg míg másokat ilyen fantasztikus élmények érnek, én csak itt görnyedek a kötelességeim fölött...
Arról nem beszélve, hogy éjszaka, majdnem mindegyikük megfordult az álmomban..
Szerintem facebook-mérgezést kaptam!:D
Borka, ha ugyanezt szóban személyesen mesélik el neked rövid időn belül ugyanazok az emberek, akkor nem érzed ugyanezt? Vagy kevésbé? Vagy jobban?
VálaszTörlésezeknek az embereknek egy részével lehet ,hogy soha nem beszéltem volna, főleg nem ilyen élményekről. Szerintem a különbség abban lehet, hogy ömlesztve látok ilyen jellegű képeket. Passzív befogadó vagyok abban a helyzetben, mert én csak nézni tudom más mit csinál(t), de sem reagálni nem igazán áll módomban(bár like-olhatnám)sem kölcsönös beszélgetésre, érdeklődésre nincs lehetőség.
VálaszTörlésDe nem biztos, hogy ezt most sikerült jól megfogalmaznom..
Egyetértek Borkával, és még egy dolgot tennék hozzá: ha szóban mesélik neked, abban ott van az a többlet, hogy tudod, VELED is meg akarják ezt osztani - facebookon nagyon könnyen elveszik ez a személyesség.
VálaszTörlésTudom, hogy már megint ódivatú vagyok, de én nem vagyok fenn a facebookon és nem is szeretnék. Hogy miért? Mert szörnyen funkcionálisan gondolkodom. Ugyebár eredetileg arra hozták létre (ha jól tudom), hogy képeket osszunk meg rajta keresztül az ismerőseinkkel és barátainkkal. Nekem nincsenek olyan külföldön élő barátaim, akikkel ilyen módon tartanám a kapcsolatot, az itthoniakkal meg a személyes találkozást preferálom. Ezzel szemben viszont mérhetetlenül riaszt a gondolat, hogy vadidegenek lássanak bele az életembe, úgy érezném, hogy a privát szférám sérül ezáltal. Tudom, hogy ma már nem csak erre használják a Facebookot, meg hogy zárttá is lehet tenni, de mégis úgy érzem, hogy ma már nem a funkció a lényeg, hanem egy divatjelenségről van szó (értsd, akkor is fenn kell lenni, ha semmi értelme, mert különben lúzer vagy). Borka rámutatott még egy dologra: a facebookozás (és nemcsak ez) időigényes dolog, és mérhetetlenül sajnálnám, ha az időmet ezzel kellene töltenem, mert szerintem egy dolog az, ha tisztában vagyunk a facebook jelenséggel, és arra használjuk, amire való, és másik, ha beszippant minket.
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésAdri után egy másik anti-facebookista jelentkezik. Bár talán igazán nem is vagyok az. Mindenesetre én sem vagyok fent, mert rengeteg időt igényel a "karbantartása" (legalábbis szerintem - és ezzel még vagyunk így néhányan). Az is igaz rám, hogy nem szeretek magamról beszélni, és információkat kiadni. Szani megfogalmazásával élve a visszahúzódók közé tartozom ilyen téren. És a valóságban megjelenő személyiségem tökéletesen tükröződik a Fb-os személyiségemben is. Egyébként tényleg érdekes kérdéseket hozott fel Szani. Én úgy vélem, hogy nagyjából ugyanaz a személyiség a valódi és a Fb-os is, bár... Ha arra gondolunk, hogy sokan írásban vagy mondjuk msn-en könnyebben és jobban megnyílnak, akkor megint el lehet ezen morfondírozni. Azt is teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy a Fb-on olyan visszajelzéseket kap a személy, ami aztán kihat a valódi életére is.
És hogy miért mondtam azt, hogy talán nem is vagyok annyira anti-facebookista? Mert szerintem nagyon jó lehetőség a többi közösségi oldallal együtt, hogy például tartsuk a kapcsolatot az osztályunkkal. Így én is átgondolom még, hogy esetleg később regisztrálok valahova, bár nagy kérdés, hova. Mindig jönnek és jönnek az új lehetőségek, és ami ma még "emberré tesz", lehet, hogy holnap már gáz lesz. Nem is tudom, az iwiw vagy a myvip az, amelyik most már elavultnak számít. Lehet, hogy már öt év múlva a Fb is ilyen lesz. Meglehet, hogy akkor már célszerűbb egy direkt erre a célra létrehozott oldalra, programra regisztrálni, ha csak az osztállyal akarod tartani a kapcsolatot. Azt hiszem, több ilyen weblap is szerepelt a listában, amiket átnéztünk múlt órára. De ez sem pótolhatja igazából a közösségi oldalakat, és az ezekről megszerezhető információmennyiséget.
Még valami. Hogy létezik-e a Fb-bűnözés? Valószínűnek tartom, hogy igen. Az emberek nagyon kreatívak tudnak lenni, főleg a bűnözők:) Én ismerek olyan gyerekeket, akik nem bűnözők, de a Fb-ot csíntalanságra is nagyon szívesen használják. Vadidegeneket zaklatnak, amit ők csak játéknak hívnak, és meglehet, hogy ez a vadidegen is játéknak fogja fel az egészet, már ha az a vadidegen valóban az a korosztály, amelyikbe az ismerőseim tartoznak. Nekik ez egy kaland... No, mindegy. Csak azt akarom mondani, hogy a gyerekek ilyenekre is használják a Fb-ot. Akkor felnőttek, akiknek a megélhetésük múlik rajta, vagy ez a fajta pénzszerzési lehetőség beleillik a profiljukba, miért ne használhatnák bűnözésre is?
A minap olvastam a Facebook jelenséggel kapcsolatban egy érdekes cikket, melynek ugyan nem igazán van gyógypedagógiai vetülete, de olyasmit vetett fel, amire korábban nem is gondoltam: mégpedig, hogy mi történik a Fb profilunkkal a halálunk után. Állítólag manapság gyakori, hogy az ismerősök ezen keresztül nyilvánítanak részvétet és nem személyesen. Egy olyan lányt is megszólaltattak a cikkben, akinek a barátnője váratlanul meghalt autóbalesetben, és utána a távoli ismerősök az elhunyt Fb oldalán boncolgatták, vajon a lány hibája volt-e vagy sem, illetve később a szülinapján egyéb méltatlan üzenetek is születtek, pl. "Remélem most egy rózsaszín felhőről figyelsz minket" és hasonlók. Ezek érthető módon sértették a szülőket és a közeli barátokat. Mivel azonban egyikük sem tudta, mi volt a lány jelszava, a szülők csak nagyon nehezen tudták megszüntetni a Fb profilt. Ez azért elég kiábrándító, nem? Szerintem rengeteg jó tulajdonsága mellett, a Facebook sok olyan dolognak is teret ad, amire korábban nem is gondoltunk. És szerintem nincs olyan, hogy Fb személyiség, csak személyiség van, legfeljebb a Fb egy olyan csatorna, amin keresztül a személyiségünk bizonyos vetületei megnyilvánulhatnak, és mások számára is "láthatóvá" válnak. És bár látszólag lehetőséget ad a társas kapcsolataink ápolására, valójában szerintem nagyon is az elmagányosodás irányába hathat, és ha a szülők, pedagógusok nincsenek résen könnyen a realitástól való elszakadást és a valódi társas kapcsolatok beszűkülését okozhatja (de ez nem csak a Fb-ra igaz).
VálaszTörlésHú, hát így végigolvasva a véleményeket, elég vegyesnek tűnik ez a Facebook-dolog. Szerintem van, aki nagyon sötéten látja a helyzetet, pedig a Fb-nak szerintem, ha okosan használod, rengeteg előnye is van.
VálaszTörlésElőször is: nem véletlenül vannak biztonsági beállítások, ezt mindenki igényei szerint beállíthatja. Én is találkoztam már olyan Fb-profillal, ami számomra csak azt mutatta meg, hogy nő az illető. Ha visszajelöltem volna, lehet többet is megtudok róla, de ilyet én nem jelölök vissza, menr hát Facebook-bűnözés és társai...
Apropó Facebook-bűnözés: Dani, írjál kérlek egy konkrét példát, mert nem tudom elképzelni, hogy mivel szórakoznak azok a gyerekek... Köszi előre is! :)
Ja, és azt hiszem átnézem a képeimet is...
Másodszor: olyan Fb-profilt hozol létre magadnak, amilyet akarsz, azt töltesz fel és írsz ki, amit akarsz. Én például nem túl sokat szoktam a fórumfelületet használni, mert szerintem senkit nem érdekel, hogy mit ettem ebédre, és hogy milyen napi idézetet kaptam a rendszertől... (Ezek a mű életbölcsességek engem idegesíteni szoktak...)
Azonban nagyon jó követni olyan embereket, akik értelmes dolgokat szoktak közzétenni: például Anita, Lacus, Rita, Busa Dóri, és elnézést, ha valakit kihagytam, de illik rá a meghatározás. Ezeket nagyon szeretem olvasgatni, mert magamtól valószínűleg nem találnék rá arra a honlapra. És ha van véleményem róla, amit még nem írtak le előttem, akkor kommentelek is.
Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy mindenkinek megvan a saját szabadsága a „facebookolásra”, semmi nem kötelező. Aki meg ezért „kinéz a közösségből”, arról szerintem nem kell semmit sem mondanom...
Harmadszor: amit már írtatok előttem, hogy kapcsolattartás. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy nekem nem mindegy, hogy mekkora a telefonszámlám, és számomra a Fb-on való kapcsolattartás sokkal gazdaságosabb. Lehet proivát üzeneteket is írni, így csak arra a 2 emberre tartozhat a levél, akiket érint. Ez ugyan olyan, mintha e-maileznél. Plusz, ha például valaki kiír magáról egy számomra érdekes tényt magáról, akkor bármikor fel is tudom hívni. Szerintem a Fb éppen hogy megkönnyíti azt, hogy tájékozott legyél abban, hogy mi történik az ismerőseiddel, én is sok ált. sulis és gimis osztálytársamat követem, mert érdekel, hogy mi történik velük, ki hol dolgoziuk, dolgozik-e már, van-e gyereke, férjhez ment-e már. Szóval jó úgy tudni, hogy mi történik velük, hogy nem kerül súlyos tízezrekbe.
Ezzel nem akarok senkit sem megbántani, ha van időm rá, én is szívesebben választom a személyes találkozót, de amikor 100 kilométer választ el, akkor nem várok 1 hónapot, hogy egy városba érjünk, és tudjuk egyet beszélgetni. Én nagyon szeretek csetelni is, mert szerintem ott is lehet olyan jót beszélgetni, mint élőben. Sőt, talán könnyebben is elmondunk egymásnak olyan dolgokat, amiket személyesen nem. (Van köztünk egy virtuális fal, ami egy bizonyos védelmet ad.)
Könnyebb lesz szerintem egymással is tartani a kapcsolatot miután lediplomázunk, és talán jobban megbaradnak a barátságok, hiszen nap mint nap rudhatunk arról, hogy mi történt a csoporttársainkkal, barátainkkal, ki hol helyezkedett el, milyen napja volt, tudunk egymásnak tanácsokat adni, egyfajta team-et tudunk létrehozni, és ebből kifolyólag szakmai fejlődés is lesz...
Plusz, azt is tudni fogjuk, hogy mi történik a suliban, hála Anitának... :)
Mi ez, ha nem jó dolog?
Sokáig én is divatjelenségnek tartottam az egész " Facebook őrületet", pont ezért nem is szerettem volna regisztrálni az oldalra... Idén tavasszal viszont megtörtem és mégis csatlakoztam a "facebookosok" táborához. Ennek elsődleges oka az volt, hogy egyre többször éreztem azt, hogy sok, számomra fontos, értékes információ azért nem jut el hozzám, mert nem vagyok tagja ennek a közösségi oldalnak. (pl.: a Fb.használók hamarabb tudták az ösztöndíj ponthatárokat, mint én; olyan dolgokról beszéltek, amiket mások a Fb.-on osztottak meg velük, stb.)Az én regisztrációmnak így elsősorban az információszerzés volt a célja. Hogy mennyire különbözik az ember valódi és Facebook-os viselkedése? Végignézve az ismerőseimen, én is azt látom, hogy a kettő között nincs lényeges különbség. Aki a való életben is nyitottabb, kommunikatívabb, az a Fb.-on is többet posztol, több dolgot oszt meg magáról és ez fordítva is igaz, aki nem szeret a társaság középpontja lenni az itt sem az.
VálaszTörlésDani írta...
VálaszTörlés„Így én is átgondolom még, hogy esetleg később regisztrálok valahova, bár nagy kérdés, hova. Mindig jönnek és jönnek az új lehetőségek.”
Ezzel kapcsolatban találtam a minap egy cikket:
http://www.technet.hu/hir/20111027/elet_a_facebookon_tul_-_erdekes_kozossegi_oldalak/
Hú, nem értem, hogyan, de valahogy anno teljesen elkerülte a figyelmemet ez a bejegyzés, úgyhogy csak most sikerült végigolvasnom minden megjegyzésével együtt.
VálaszTörlésElég alaposan kimerítettétek a témát, de valahogy a Szani által megemlített Fb-féltékenységre senki sem reflektált (ha jól láttam).
Én nem is tudtam, hogy létezik ez a kifejezés, de pont a napokban gondolkoztam el ezen a jelenségen, illetve leginkább az okán.
Én is többször belefutottam már abba, hogy valaki egy közös ismerősünk profilján közzétett képek/update-ek stb. miatt fejezi ki (persze nagyon burkoltan és illedelmesen) féltékenységét.
Számomra az okozott fejtörést a jelenséggel kapcsolatban, hogy mi az a Fb-ban, ami felerősíti a féltékenységet (hiszen azok a tárgyi, hangulati stb. feltételek, amikre valaki féltékeny a valóságban is adottak, tehát elvileg a Fb nélkül is működnie kellene a hatásnak, de mégis úgy érzem, a folyamatot valamiképp a Fb felgyorsítja).
Bevallom nem sokra jutottam, egyedül talán annyi, hogy nagyobb információmennyiséget kell feldolgoznunk így a féltékenység is nő, nem tudom..
Mindenesetre nagyon érdekes volt olvasni, hogy ezt a jelenséget már leírták, illetve kutatják.