A szombati Népszabadságban volt egy cikk a Facebook-használat ellentmondásairól - aki olvasta attól elnézést. A cikk szerint, az EU Kids Online felmérése alapján Európában a magyar gyerekeknek és fiataloknak van a legtöbb virtuális ismerőse. A gyerekek átlag 3-4 órát facebookoznak, és ez nagyon sok gondot okoz a szülőknek, pedagógusoknak, mert ezek a gyerekek nem tanulnak, nem sportolnak és nincsenek valódi társas kapcsolataik, meggondolatlanul adnak ki személyes adatokat, fotókat, és vannak akik ily módon zaklatják kortársaikat.
Másrészről viszont a pedagógusok is kezdik felismerni a Facebook jelentőségét és kezdik alkalmazni az oktatási folyamatokban. Az egész világon egyedülálló jelenség volt pl., amikor idén nyáron egy hazai gimnáziumi osztály a Facebookon keresztül szervezte meg, hogy iskolájuk megszűnése miatt egy másik kiszemelt gimnázium vegye át az egész osztályt (zárt csoportot hoztak létre és bevonták a kiszemelt iskola igazgatóját is). Később is a Facebookot használta az igazgató és az osztály, hogy a problémákat megtárgyalják pl. tankönyv, diákigazolvány, feladatok. Sőt az igazgató ezen keresztül figyelmeztette az egyik tanulót és annak szüleit, hogy a gyermek szélsőséges politikai nézeteket hangoztat a Facebookon.
A cikk több projektet is ismertet, amelyhez felhasználták a pedagógusok a Facebookot, illetve két honlapra is felhívja a figyelmet:
- www.web2suli.hu: ez egy fizetős szolgáltatás, ami iskolai honlapoknak, elektronikus naplónak és modern intranet szolgáltatásnak ad helyet
- sulivilag.hu: ami egy hazai fejlesztésű, ingyenes, kifejezetten oktatási intézmények számára létrehozott közösségi oldal, amely a tanárok, diákok és szülők közötti információmegosztásra szolgál.
A témához: http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-10-09
VálaszTörlésTennivaló: a listában kikeresni a Gondolat-jel adást, és az időpontra kattintva, felül az oldal tetején csúsztatni a sávot 11:27-hez, majd meghallgatni az interjút.
Sziasztok,
VálaszTörléscsak az jutott eszembe a korábbi bejegyzésekkel kapcsolatban (és ez Adri bejegyzéséhez is kapcsolódik), hogy bevallom, engem kicsit megleptek a korábbi távolságtartó hozzáállások a technológia új vívmányaival kapcsolatban.
Ez biztos személyiségfüggő is, de ahogy olvasgattam a bejegyzéseiteket, azon gondolkodtam, hogy vajon mi az, ami miatt valaki számára szimpatikus, valaki számára meg kevésbé az egy újdonság (amellett, hogy ismétlem, szerintem ez erősen személyiségfüggő).
És arra jutottam, hogy mindaddig, amíg valaki nem látja, hogy milyen pozitív pluszt tud adni a hétköznapjaihoz, munkájához stb. az adott eszköz, addig valószínűleg nem is lesz nyitott rá.
Tehát szerintem a kulcs mindig ez, az adott eszköz hasznossága, és valahogy mindig ebből a szempontból érdemes megvizsgálni egy adott alkalmazást.
Ez pl. a facebookra nézve: a facebook/chat/skype nem abban hoz újat, hogy ismerkedhetsz, beszélgethetsz (hiszen ezt megteheted ezek nélkül is), hanem abban, hogy nem kell egy térben jelen lenned egy csomó emberrel, akikkel információt oszthatsz meg/cserélhetsz, ráadásul nagyon gyorsan és könnyen. Így pl. ahogy Adri a bejegyzésében is írta, ezek az alkalmazások megkönnyíthetik az ügyintézést, szervezést stb.
Ezt azért akartam példával is szemléltetni, mert amikor a facebook szóba jön, akkor állandóan az "elidegenedés meg a virtuális valóság szörnyűségeiről" hallok, és a pozitívumai (mind az a plusz, amit jelenthet) soha nincs megemlítve, pedig ezek is fontosak lennének - például azért, mert akkor egyre többen ismernék fel, hogy mi mindenre lehet még használni egy jó cél érdekében (és most hirtelen beugrott anno a BKV-sztrájk idején az a profi szerveződés, amivel az emberek igyekeztek a BKV-t pótolni, aki nem tudja, miről beszélek, keressen rá fb-on! ;)
vagy olvashat még itt is a magyar Facebook kutatásról, és jó néhány hozzá kapcsolódó felvetődő kérdésről http://www.facebook.com/groups/130556217007427/
VálaszTörléshttp://www.youtube.com/watch?v=lB95KLmpLR4
VálaszTörlésGondolom sokan hallottatok róla, és láttátok már a "The Social Network" című filmet
Tudom, ez nem kapcsolódik szorosan a tárgyhoz, de azért egy picit igen, és én nagyon érdekesnek találtam. Hátha ti is.