Ehhez a témához múlt hétvégén kaptam kedvet. Egy néhány órás programon (az esemény most lényegtelen) együtt voltam egy 9.-es lánnyal (nevezzük most Sziszinek). Bár folyamatos feladatunk volt ebben a pár órában, Sziszi minden adandó üres fél percben a mobiljáért nyúlt, hogy nyomon kövesse, mi újság a Facebook-on. A rövid idő alatt, amíg együtt voltunk, rengeteg minden történt, születésnapi buli szerveződött, voltak összeveszések és kibékülések, megtárgyalták a bulikat, a fiúkat, a sulit és a szülőket, szóval zajlottak az események. Ha hosszabb ideig (10 perc) nem jutott Sziszi a telefonjához, már idegeskedett, miről marad le, melyik buliba nem hívják meg, írt-e valaki valamit az ő bejegyzéséhez. Nagyon érdekesnek találtam az egészet. Végig az járt a fejemben, amikor én voltam 9.-es, mennyire máshogy mentek még ezek a dolgok. Azon is elgondolkodtam, ha most lennék ennyi idős, vajon én is ugyanezt csinálnám most? (Ez ugyanolyan szituáció, mint amit én szoktam mondani a szüleimnek, amikor azon szörnyülködnek, hogy mennyit időt töltünk a gép előtt, hogy ha ők most ennyi idősek lennének, valószínűleg ők is épp olyanok lennének, mint mi. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy érdemes eljátszani a gondolattal, mi hogy viselkednénk, ha egy "másik generációba" tartoznánk.)
Azt persze eddig is tudtam (gondoltam), hogy aki benne van ebben a Facebook világban aktívan (úgy értem, hogy mindennap használja is, üzen vele, eseményeket hoz létre, videókat oszt meg, lájkol, kommentel és nem tudom mi...), mennyi időt tölt el ezzel, de azt hiszem azzal, hogy már a mobilon is lehet facebookozni, még jobban kitágult ez a világ. Már nem az van, hogy hazamegyek, és akkor megnézem este, hogy kivel mi történt, hanem így gyakorlatilag egész nap online lehet az ember annak minden előnyével és hátrányával együtt. Amúgy szerintetek ez inkább jó vagy rossz? Vagy nem ennyire fekete és fehér a dolog? Mert Sziszin is láttam, hogy egy felől nagyon élvezi a dolgot, hogy a barátaival cseveghet, másrészt amikor ez akadályozva volt, az nagyon zavarta. A mobil nem növeli meg a "függőség" kialakulásának esélyét? Mi van, ha a családi ebéd elnyúlik? Akkor az asztal alatt titokban kell Facebookozni? Vagy szívesen menne-e el mondjuk Sziszi egy nagy családi kirándulásra mobil nélkül? A szülők talán a mobilt kevésbé tudják korlátozni, mint a számítógépet (vagy nem is tudják, hogy miket lehet már a mobilon csinálni, internetezni).
És mi a helyzet a tanteremmel? Sok helyről hallottam, hogy a diákok órán is inkább Facebookoznak. Vagy ez csak a pedagógus hibája, hogy nem tud olyan órát tartani, ami leköti a gyerekek figyelmét? Vagy ilyenkor kellene bevonnia ezeket az eszközöket? Meg lehet találni az egyensúlyt ebben? Egész biztosan nem egyszerű, nyitottság, kreativitás és talán egy kis rutin is szükséges.
Ezt a mobilozást nem csak a 14 éves Sziszin figyeltem meg, de 22 éves barátnőm is teljesen a rabja lett. Ahányszor találkozunk, mindig éppen valamilyen Facebook üzenetet olvas/ír/vár, gyűjtögeti a lájkokat, veszekszik a barátjával a mobilon! (Pedig anno gimiben elvből nem volt hajlandó regisztrálni sem iwiw-en, sem myvip-en, mert hogy ő nem áll be a sorba, a tömegbe.) Szóval ez mindenkit utolérhet:) Kicsit furcsa még ez is nekem, olyan, mintha egyszerre lenne két helyen. Miközben velem van és beszélgetünk, egyszerre van más emberekkel is egy másik "világban".
Hozzá kell tennem, hogy úgy írtam ezt a bejegyzést, hogy nem igazán tudom, hogy működik ez a mobilos dolog, így lehet, valami mégsem úgy megy, ahogy én azt gondolom. Akkor írjátok majd meg.
Ehhez most csak annyit fűznék hozzá, hogy Pedonline beszélgetés után hazafelé metrózva a mobilomon olvasom ezt a posztot...közvetlenül azután, hogy megnéztem, miután Facebookon :)
VálaszTörlésEngem nagyon elgondolkoztatott, amit a tanórai facebookozásról írsz. Több gimis és középiskolás ismerősöm is van, és innen olykor mulatságos, hogy napközben kidobnak egy posztot: "lájk, ha te is matekon unatkozol!" A legmegdöbbentőbb, hogy összeszedett 30 körüli lájkot. Szóval a jelenség létezik és él, de nagyon!
VálaszTörlésés szerintetek milyen megoldás jöhetne szóba, hogy ezek az órai lájkok megszűnjenek (na jó, hogy csökkenjenek)?
VálaszTörlésTi is leveleztetek néha az órákon, nem? Nálunk ez általános iskolában nagy "divat" volt. És ha jól emlékszem, azokon az órákon mentek a levelek, amikor a tanár csak beszélt, beszélt, beszélt... és közben írt a táblára, úgyhogy még el is fordult tőlünk. De például egy izgalmas csoportmunka közben ez máris megszűnne.
VálaszTörlésEzt a levelezést váltja fel a facebook - azaz ez abszolút nem újkeletű probléma, csak látványosabb.
Szerintem az, hogy egy gyerek mennyire "kattan rá" a facebookozásra az részben személyiségfüggő - az ilyen típusnak tök mindegy, hogy facebook, hírfüggőség vagy szerencsejáték, a lényeg maga a függés -, részben függ attól, hogyan szocializálódott- mit lát otthon, milyen értékek fontosak - részben szerintem életkori jelenség - kamaszkorban a társakhoz való tartozás a legfontosabb. Arra, hogy az iskolában hogyan próbálják visszaszorítani a telefonhasználatot már többféle megoldást hallottam. Van ahol megtiltják, hogy kirándulásra vigyék magukkal - mert bizony az is előfordult, hogy a szomszédos sátorban alvók végig telefonálták az éjszakát, van ahol az óra elején egy erre kialakított dobozba kell minden tanulónak betenni a telefonját, akinél meglátják órán, attól elveszik, és előre meghatározott ideig nem kaphatja vissza. Ahogy hallottam ennek elég komoly visszatartó ereje van, de nem tudom joga van-e ehhez az iskolának.
VálaszTörlés