Találtam egy videót, ami bennem némi deja vu-t keltett, mintha láttam volna már ezeket, csak éppen nem egyetemisták körében.
Ami ebben elgondolkodtató, hogy gyakran mi is panaszkodunk, hogy az egyetemi oktatás nem hatékony, nem ad a munkaerőpiacon hasznosítható tudást...stb, és ezekkel részben egyet is értek. Ami számomra ebben a megközelítésben új volt, hogy mindezt az IKT eszközök relációjába helyezni. Tehát ebből a szempontból nem csak az a fontos, mit tanulunk, hanem hogyan és milyen felületen (akarom mondani website-on)!
Gondoljunk csak bele, micsoda eszméletlen tudás áll össze akkor, amikor két-három ember közösen hoz létre új tartalmakat, és micsoda tudás lehet az, amit mondjuk egy 160 fős bárczis évfolyam állít össze közösen?! (Mondjuk olyasmi, mint a Wikipédia.) Persze elképzelhetetlen, hogy 160 ember kooperáljon egymással mondjuk Preambulumon, mert egy tanteremben mindez nem lehetséges. A digitális térben azonban igen.
Van itt néhány dolog, amit a diákok kiírtak mindenfelé, és egyre inkább igaz rám is, ránk is. Pl.: 8 könyvet olvasok el ebben az évben - ellenben 2300 weboldalt, 42 oldalt írok egy a tanteremben (én szerintem még ennyit sem, mert nem jegyzetelek) - ellenben több mint 500 oldalnyi e-mail-t (na nálam ez még ennél is több).
Közben persze a fülemben cseng - kicsit Borka hangján - a kérdés: oké, de mitől lennék én piacképesebb, okosabb, ügyesebb? A web2.0 jelentőségét és használatát nem abban látom, hogy közvetlenül ez a tudás kellene a sikerhez, mert mondjuk a felvételi beszélgetésen nekünk szegeznék a kérdést: Ön használja a Diigo-t? (Bár, how knows 10 év múlva mik lesznek a pedagógusalkalmasság kritériumai!) A szerepét abban látom, mikor és kitől jutsz hozzá információkhoz. Márpedig az, hogy hozzájutsz-e és mikor, nagyban befolyásolja, hogy sikeres lehetsz-e. Ma a legfrissebb, leghasznosabb információkat a Titteren és a Facebookon osztják meg. A teljesség igénye nélkül néhány példa: az alapítvány, ahol dolgozom, irodát keresett a nyáron. A facebookra kiposztoltuk, 10 percen belül megvolt a hely, olcsóbban, mint reméltük egy ismerőstől. Egy hónapja bringás bolhapiac volt a városban, erről meg a Twitterről értesültem, mert a szervezők csak ott osztották meg pénzhiány okán. Tegnap 100 ezren tüntettek a Ferenciek terénél. A tüntetést a facebookon szervezték, én meg otthonról figyeltem az eseményeket. Ingyenes IKT továbbképzés pedagógusoknak, kizárólag online meghirdetve. Nemzetközi konferenciára megyek Antwerpenbe, a jelentkezési lap egy google űrlap volt. Egy pályázatot írok az Életpálya Alapítványhoz, a szükséges piackutatás szintén google dokumentumban írom le. Ma hajnali 6-kor megnéztem egy megosztott gondolattérképet a filmrendezésről a mind42 segítségével (legalább 6 különböző vágóképtípust tanultam meg), miközben a Diigo-val 5 olyan linket tettem közkincsé, ami segíthet másokat is a tanulásban. Egy diszlexiás ismerősöm beadandó dolgozatot ír, a vázlatot mind42-ben készíti, otthonról segítem. És még sorolhatnám.
Na, ettől leszek sikeres munkavállaló. Mert tudom hol, mikor és kitől.
Abban biztos vagyok, hogy az információ ezeken a csatornákon áramlik a leggyorsabban...Abban is, hogyha megtanulunk gyorsan szelektálni, akkor felgyorsítja a munkánkat, sokkal gyorsabban tudunk produkálni, prezentálni, utánanézni, értesülni....
VálaszTörlésA GYORSASÁG-ban nem kételkedem, csak abban, hogy ez nem mindenható, és abban is, hogy ettől leszel sikeres. Ettől lehetsz naprakész és ügyes, de ha tőlem valaki azt fogja kérdezni az interjún első kérdésben, hogy használom-e a Diigo-t, akkor én nem akarok odamenni dolgozni...Szerintem a gyorsaság veszélyes..Így is ijesztő esetenként ráeszmélni, hogy milyen gyorsan kiesik a fejemből az a tudás, amit mondjuk két hete tanultam meg a vizsgára, vagy prezentáltam..Sokszor én magam sem emlékszem jobban 2 hét után arra, amiből én készítettem kiselőadást,mintha hallgattam volna.. Attól rögzül valami az agyamban (többek között), ha minél mélyebben dolgozom fel. Ha gyorsan ráklikkelek, átfutom a lényeget, megtudom gyorsan az infót, kimásolom, bevágom, átformázom, kicsit átírogatom, és kiegészítem, attól én nem érzem azt, hogy valamit megtanultam. A gyorsaság és a "minden elérhető" egy szinten túl a minőséget rontja. Nálam legalábbis biztosan. Lehet, Lacus, hogy nálad nem, de szerintem ez az agynak feldolgozhatatlan mennyiség.
A lényeg, hogy szerintem nem ez tesz sikeressé. Ez valahogy a felszín. A felszín fontos.